Optimalizálás

-Nocsak.
-Jól nézel ki.
-Nem eléggé.
Mortel szomorúan megrázta a fejét és ellépett a nő mellől a kajütablakhoz.
-Miért jöttél?
-Arra szeretnélek megkérni, hogy maradj kívül. - mondta továbbra is háttal az ősz ám megkapóan erős nőnek. Az felnézett rá, pedig nem láthatta csak a fényből kitakaró sötét foltot az ablak előtt. Arca nemes volt, arcéle metszett, erős akaratról árulkodott és tartásról. Haja szigorú kontyban a feje tetején. Hosszú nyaka, gödrös vállai és még kora ellenére is formás teste pompás ifjúi külsőről mesélt.
-Ugyan miért tenném ezt?
-Mert megkérlek rá.
-Tudod te mit kérsz? - sziszegte a nő.
-Nem. - újra a nő felé fordult. - Azt hiszem fogalmam sincs, mégis ezt kérem tőled. És még csak fel sem tudok semmit ajánlani cserébe.
-Ó dehogy nem. Csak annyit nem ér neked.
-Annyit nem ér neked sem.
Kabbon Mortel nézte egykori feleségét és egyre kevésbé akarta újra látni.
-Ugyan Mortel, mire emlékeztetlek? A halálra? Nem félsz te semmitől. Vagy a múlandóságra? Vagy sajnálni merészelsz?
-Sosem sajnáltalak, tudod. - bele bele kezdett egy mondatba végül legyintett és az ajtó felé indult.
-Nem magadtól jöttél. - szögezte le a nő és felállt.
-Nem. magamtól sosem jöttem volna.
-Miért nem cselekszel saját belátásod szerint?
-Mert akkor azt tenném veled, mint amit ő tett a feleségével. - Fordult vissza Armada öregje. Hosszan néztek egymás szemébe. - Már nem az vagy akit szerettem. És ellentétben Viljával te képtelen vagy elengedni és továbbmenni a saját utadon.
-Vilja meghalt a válásotok utáni évben, Mortel. Beléd halt.
-Faszt. - Mortel Kabbon felemelte a hangját és tett három gyors lépést az asszony felé. - Te öletted meg. Azon a héten, mikor visszajöttünk. A fejetlenségben azt hitted nem fogom megtudni. De baszod, Lorette, mi az amit nem veszek észre Armadán? Melyik gyerekről nem tudok aki a vízbe esik? Melyik odaégett vrusztát nem szagolom ki? Melyik seftest nem veszem észre ha lop? Gondolod, hogy nem jut a tudomásomra ha valaki megöli a feleségem?
-Látod, még most is a feleséged! - sziszegett a nő.
-Örökké az marad, ahogy te is. De ez nem jelenti azt, hogy ne szerethetek mást vagy élhetek nélkületek.
-Vannak kötelezettségeid.
-A gyerekeim és az unokáim felé. Rólad is gondoskodnék, ha hagynád.
-Bemegyek.
-Gondoltam.
-Mondd meg neki, ha kívül akar tudni ennél komolyabb ajánlatot kell tegyen.
Kabbon Mortel bólogatott.
-Húzz csak ujjat vele. Ő nem lesz szívbajos feletetni téged a legénységével.