2010. augusztus 17., kedd

Vendégbejegyzés - Lora



Erőfitogtatás. Az, Mr Baist maga tudja, hogy az nem így nézne ki...


Azzal a megtisztított bárdot próbálom olajozott mozdulattal feldobni a konyha falába vert (általam mágnesezett) ácskapcsokra - hmm... egész jó lesz ez. Lecsaptam a hal fejét, és gondosan félreraktam további hasznosításra, hehe. Na nem mintha ehető lenne, viszont az ügyesen főzött és preparált halszem csinosan mutat fogpiszkálóra tűzve. Az engem figyelő kémeknek szoktam felszolgálni csak hogy érezzék a törődést.

Hogy el lehetek kényeztetve, dacára az intézetis éveknek... eszembe se jutott, hogy majd túlértékel valaki egy kis gesztust. Persze, hogy nem szokott ajándékot kapni, Lora, te nagyonhülye - persze, hogy mögöttes fondorlat-hegyeket keres majd... Sohasem fogok tudni emberül gondolkodni - azaz politikusul, mert a Baist nemcsak ember, feníszi, de utólag holtpolgár lett, és a kerületük ura. Ehhez képest egészen normálisan beszéltünk. Még szimpatikus is. Jobban, mint Kathleen új lovagja, a Fehér Bajnok, alias UD - akit nem, nem utálok Jared bölcs tanácsára. Ó, Jared, mi lenne velem, velünk nélküled...

Gyengéden veszem fel az égetéssel kilyukasztgatott falapot hogy a szószból megfelelő mintát rajzoljak egy sült tetejére, ebből a fajtából naponta akár hatvanat is kiosztok. A feníszi fürkész szignójával, "Hello-Kaets" jellel a tetején. Ó, ha tudnátok, kedves vendégek, hogy fenísz nézhet rátok bármelyikből...
Aztán máris teljes összpontosítással nyesem a halat egyforma, vastag csíkokra, - pont ahogy a Lepényhal tulajdonosa mutatta. A beleket már hangos csámcsogással zabálják a macskák - a többit hasonló lelkesedéssel fogják mindjárt a törzsvendégek. Már tudom, melyik nézi ilyenkor mindíg leplezetlen vággyal a véres fehér kezeimet a vastag halrudak között. A kedvéért elegánsnak szánt mozdulattal beledobom a filézőkést az egyik darabba. Vendégünk most már nem szisszen fel, de mikor először látta... hihi, még mindíg érdemes rávillantani a legszebbik cápamosolyomat.

Egek, egészen szórakoztató tud lenni még a konyhai kisegítő állás is. Még jó, hogy én szoktam lekiabálni a többiek fejét, nehogy otthon érezzék magukat itt, Armadán... Ez valami beépített emberi reakció lehet: rögtön megpróbálják elhelyezni magukat szinte bárhol... A Baist nem akar már hazamenni - legalábbis azt mondta... meg azt is, hogy kellően "kiéheztette magát", - jelentsen ez bármit is - hogy tisztába kerüljön a vágyaival. Böjtöl? Nem iszik vért? Végülis a hegpáncélos-bemutatón elhessegetett egy önkéntes véradót...

Lemosom a vért a kezemről, aztán futok tányért összeszedni. Megkeresem egyúttal a szolgálatban lévő megfigyelőt is... ááá, a sebhelyes arcú jött ma a délelőtti műszakra. Ő semleges, de azért jár a snecikre a főtt halszemes díszítés neki, hát naná! Akkora méla unalommal néz föl rám, mikor következő feltűnésemkor elé teszem a tányért, hogy már-már megsajnálom. De hát nem szórakoztathatok mindenkit... A kedvencem a Klumpa becenevű hajóács-botcsinálta kém, na azt szoktam szivatni... ööö, vagy máskor, máshol ezt flörtnek neveznénk? Á, de nem: megmondta, hogy elmenne dolgára ha megtehetné, ha nem osztották volna be engem figyelni. Igen, kipróbáltam rajta pár nőies dolgot amit Kathleentől láttam és egészen jó mulattam, - míg ki nem derült hogy nős. Mennyire lehetek rohadék vajon egy családos emberrel? Igazából igény lenne rá... és ő is általában tréfának veszi. Még, amíg nem lát ijesztőnek. De ha véletlenül rájön valamire, akkor simán rámuszíthatja Armada erős fickóit, akik aztán bedarálnának, vagy ízlésesen tálalnának a Gengrisnek. Ehhh...
Lehet, hogy be kéne költözni a Baist területére, és inkább jóba lenni vele, hogy legalább ne látható kémek figyeljenek szüntelen. Vagy ne figyeljenek... már ha egyáltalán lehet ilyet kegyet kérni. De mit mondanék? Nem, az apró ajándékok nem utalnak semmire, csak viszonzásul szállást kérnék... Azért az ilyesmi elég ismerős lenne egy politikusnak - már oda is lenne az ajándékok üdítő (vagy idegesítően érthetetlen) ajándék-jellege. 
... ön tudja Mr. Baist, egy erődemonstráció úgy néz ki, hogy a Patrónus, vagy valamelyik a Nagyok közül testet öltene és néhány szóval marék port csinálna bármiből vagy bárkiből. Szóval érti, ez itt tényleg csak ajándék.

3 megjegyzés:

  1. Szépségesen ízes, izgalmasan bensőséges. Egészen magával ragad, pedig "csak" egy egyszerű hétköznap...a gondolataid mégis annyira izgalmassá és érdekessé teszik, hogy csak annyit fűznék hozzá: kérünk szépen még! :)

    VálaszTörlés
  2. Hát nagyon köszönöm, reklám után visszatérünk! :) Addig rajtatok a világ, de leginkább Fenísz szeme! :)

    VálaszTörlés
  3. olyan friss és csípős a humorod, szeretem :)

    VálaszTörlés