intermezzo

-Biztos ebben, Uram? - nézett Vong úr óvatosan Fiendre.

-Egészen biztos, Vong úr. Éppen ezért van szükségem az Ön segítségére, és mint gazdája ha szükséges megparancsolom.

-Megértettem uram. Mindazonáltal engedje meg, hogy figyelmeztessem, hogy Jared sem, ahogy Zidan Twillart úr sem tartózkodik a városban. Így nem sok olyan személyt tudok, aki ingyen, elvezet és karbantart egy ilyen hajót.

-Teljesen igaza van, Vong úr. Ám attól tartok az önhittség csapdájába esett. - Fiend mosolya ismét olyan volt mint egy éhes cápáé. - Hacsak nem az emlékezetével kezdenek gondok lenni.

-Óh. felettébb sajnálatos lenne uram. Bármelyik eset. - Vong úr nem jött zavarba. - Meg kell még említenem uram, ha netán az Ön információi erről nem lennének elég pontosak, hogy én gyermekkorom óta nem jártam arra. Kétlem, hogy gyermekszemem emlékei használhatóak lennének az Ön számára.

-Próbál kompenzálni Vong úr? - Fiend felnevetett és kesztyűjével a tenyerébe csapott. - Most a túlztt szerénység hibáját véti. - hosszan nézte mosolyogva az öreg stzolgát. - Nem válok meg Öntől Vong úr.

-Vong úr felnézett azokba a feníszi metszésű szemekbe és elmosolyodott ő is. - Mindig te voltál az eszesebb, Laurie, de ő benne nagyobb az akarat és a bátorság is. Ezért lettetek ikrek.

-Hogy mondja? - hajolt közelebb, mintha nem hallotta volna jól Vong úr szavait.

-Nem bátorság ez, Laurie, vakmerőség.

-Köszönöm bölcs tanácsát, Vong úr, de elboldogulok magam is. Kikérem a véleményét, higyje el, ha kiváncsi leszek rá.