2010. augusztus 1., vasárnap

Éjszakai fürdőzés
















A fémek kemény hidegsége sosem zavarta ennyire, mint most. Az egykori Oroszország hómezői felett repülve olyan erős honvágy fogta el, hogy képtelen volt részt venni a beszélgetésben. Keze Mona vállán, de a tekintete az alattuk alig tíz méternyire elsuhanó vidéket szemlélte. A hóban állatok nyomai futottak szabásmintaszerűen a távolba. Néha szarvasok vagy madarak felzavart csapata került a szemük elé. Hó, fenyők és hó. A piszkosfehér ég egybeolvadt a szűz hómezőkkel. Csak a fák sötét foltjai segítettek elválasztani eget a földtől.
Emlékezett a hóra gyerekkorából, mikor egyszer a szüleivel szánkóútra mentek. Valamikor a hetvenes évek végén lehetett, Kadnikov közelében. A nagybátyja családja költözött oda akkor, és meghívták őket pár napra. Hatalmas hó volt és lovasszánon mentek valahova hármasban. Apa anya és ő. Vastag gyapjútakaróba bugyolálta az anyja. Emlékezett a hidegtől piros arcra a moccanatlan szürke ég alatt.
Pjotr elmerült az emlékeiben. arra riadt, hogy Mona felállt és Jared mellé lépett az irányítópulthoz. Pjotr önkéntelenül is a pisztolyhoz ért. Ha támadás éri őket ővé a felelősség, hogy bajuk ne essen.
-Nem tudom, Jared, talán korábban tábort vertek itt. - hallotta Mona halk, mély hangját.
-Hamar be fog sötétedni, kisasszony. Javaslom, hogy amíg látunk valamit szálljunk le, közelebbről megnézni. Mert utalhat olyan geológiai sajátosságra, amit ha ismerünk, később hasznunkra lehet.
-Gőzölög...
Pjotr kinézett a havas földre. A hajó, az Arany Főnix olyan lassan repült, hogy futva megelőzhette volna. Alattuk a hómezőn több tucat sötét folt, mint fkélyes kiütés terült el. Méretük a méterestől a wszobányiig terjedt. Valóban gőzölögtek.
-Hőforrások! - msolyodott el Pjotr. - Hőforrások. Szálljunk le!
-Rendben. - hallotta Jared visszafogottan lelkesedő hangját.

A víz fájdalmasan forró volt az alsóbb rétegekben. Igyekeztek a felső méteren tartani a testüket a kellemesebbnek tűnő vízben. De ez mitsem rontott a konforton, amit a forró fürdő jelentett mindanyiújuknak ennyi egy légtérben eltöltött nap után. Dantéval bennük fel sem merült, hogy gatyában ereszkedjenek le a vízbe. Mona sem kérette magát, látva a két fiút természetes nemtörődömséggel meztelenkedni.
Pjotr odahúzta magához Monát, szorosan ölelte őt a forró vízben. a gőz függönyt vont köréjük. Lábukat égette a feltörő forróság. Mona karjai a nyaka köré fonódtak. Puha, finom teste az övéhez szorult. Pjotr belefúrta az arcát a nyakába és elmerült a simogatásában. Elengedte magát. Elengedte a honvágyat, hadd tombolja ki magát szegény szíve. A gőzben úgysem fogja más látni a könnyeit.

9 megjegyzés:

  1. (telepata vagy? :)
    Pjotrról akkor is öröm olvasni, ha az embernek összefacsarodik a szíve tőle. éreztem h lesz ezzel az orosz területtel valami, de aztán valahogy nem kérdeztem rá - nem is biztos h Mona megtalálja a módját, megkérdezni ezt jól - és tessék... édes édes...

    VálaszTörlés
  2. Éreztem, hogy kezdeni kell ezzel a nagyon orosznak maradt közeggel valamit. Szegénynek Mona maradt az egyetlen létező a saját világából, mert dante és Lora kellően ufók ahhoz, hogy ne érezzen velük alapvető közösséget. Szóval így.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon igaz(i)ak Pjotr érzései. Hajlamosak vagyunk elfeledni (legalábbis én) hogy ő nem az a "na-gyerünk-bele-a-dolgokba-aztán-majd-meglátjuk-mi-lesz" típusú ember. Neki sokkal nehezebb a váltás, ő sokkal inkább otthonos egy megszokott közegben, megszokott emberek között. Nagyon nehéz lehet neki ez az ugrálás itt, az Újvilágban. Shattland, Fennisz, Hold Lányai, és ki tudja, mi még...csoda, hogy ennyire jól tartja magát (Monának ebben nagy szerepe van, azt hiszem) Summa summarum: nagyon jó lett, megint :)

    VálaszTörlés
  4. Hangulatos nagyon, csinglingling, száncsengő. :) Mi is lett Oroszországból, meg az oroszokból! Talán tényleg az orosznak a legnehezebb, hiszen aki Velencéhez kötődött, annak Fenísz megmaradt, Dante pedig erősen világpolgár volt már annak idején is. Mondjuk Kathleent is megrázná valószínűleg, ha a valahavolt királyság környékén járnánk.

    VálaszTörlés
  5. Az a sziget például már csak két hegycsúcs a tengerben. :(

    VálaszTörlés
  6. Pedig de: http://4.bp.blogspot.com/_FTzKEmOZcUM/S_L0CzQQBiI/AAAAAAAAAs0/Kr-di9KDaa4/s1600/steamline_worldmap.jpg

    VálaszTörlés
  7. nehéz ez asszem mindünknek (na jó, Lorát kivéve talán :). ilyen szempontból jobb is h bőven el vagyunk látva feladatokkal, mert leköti a figyelmünket. ahogy Jared mondta egyszer Monának (annyira szép volt, nem lehet elfeledni): "Olyan szomorúság lengi körbe Önöket, pedig annyit nevetnek. Azt hittem elveszítettek valakit, de Lora kisasszony elmondta, hogy egy világot veszítettek el..."

    VálaszTörlés
  8. Lorát valóban nem ráza meg különösebben, ahogy átalakul a földrajz, azt viszont érzékeli, a többieknek milyen fájdalmas.
    Ó, most hogy néztem a térképet: a zárt templomvárosok óriási terület! Nagyobb jóval, mint eddigi utunk Feníszből. A nevük miatt mégis remélem, lesz energiaforrás azért útközben. Valamint buzgón fohászkodhatunk, hogy annyira azért mégsem lesznek zártak, hogy át ne mehessünk a terület fölött. Szóval legalább annyira, hogy azért majd elhagyhassuk őket. :)

    VálaszTörlés