Adó

A Baist felült. A ghoul felsegítette és ráterített egy köpenyt.
-Uram az adózó a nappaliban várja.
-Nagyszerű. Köszönöm. Legyen szíves fürdőt készíteni.
-Igen uram.
A Baist végignézett magán. A köpany anyaga alól elővillant szürke bőre a rárajzolt jelekkel. Ez a látvány nem szűnő szomorúsággal töltötte el minden ébredéskor. Beleereszkedett a dézsa forróvízbe. Hideg teste lassan magábaszívta a fürdő hőjét. Amikor már nem érzett külömbséget a víz és a teste között kimászott. Az addig eltelt időben megtermékenyült ötletek táplálták felfedezéseit és éltették Közös ködöt. A Baist találékonyságát csak kevesen ismerték. Igyekezett úgy intézni, hogy vagy a Szeretőké vagy Mortelé legyen az érdem. Néha megajándékozott egy-egy ötletével néhány mérnökötRoppantó Révben és nagyritkán elkirándult Tarvíz laborjaiba is. Armada várossá alakításában annyira sokat tett, hogy már ez önmagában elegendő lett volna bárki másnak, hogy soha ne akarja elhagyni a kalózvárost. A Baist azomban elvágyott. Kimászott a vízből és felöltözött. Mikor a nappaliba lépett a gyertsák rebegő fényében meglátta az adózót. Fiatal nő volt. Hosszú mahagóni színű hajjal. A karjai helyén valamilyen speciális fogósor lógott formás teste mellett. A Baist jól megnézte.
-Nem járt még nálam, kisasszony. - szólalt meg végül shatteriül.
-Nem uram. - suttogta a lány.
-Mióta van Armadán?
-Egy hónapja uram.
-Miért költözött Közös Ködbe?
A lány hirtelen körbepillantott, mint ki menekülési utat keres, aztán leszegte a fejét és összeszorította a száját.
-Kérem.
-Azt hallottam maga egy szörnyeteg.
-Így van.
A nő felnézett. Szemei dühtől és félelemtől csillogtak.
-Azt gondoltam aki maga is istentől elrugaszkodott élőlény nem tekinthet rám rossz szemmel.
A Baist odalépett és felemelte a lány állát. Közelről meredt a gesztenyebarna szemekbe. Ujjain a köröm előugrott és belevágott a lány bőrébe.
-Armadán az újraformáltak teljesjogú polgárok. - Elengedte a lányt. - Mi a neve?
-Jázmin.
-Mint a virág?
-Igen.
-Ó. - A Baist háta mögött összefűzött kezekkel lépett párat a könyvszekrénye felé. Aztán mint aki most veszi csak észre a nőt újra rá pillantott.
-Tudja miből áll az adózás?
-Kiszívja a vérem.
-Fél?
-Nem.
-Ne hazudjon, úgyis látom.
-Igen. - a nő hangja csak suttogás volt, semmi több. Tátogott és a levegő mint suhogó utolsó lélekzet járt ki-be a száján. - Igen.
-Semmi oka rá. Jöjjön ide. - intette maga elé, miközben ő maga lezseren az asztalra ült. - Mi célt szolgálnak a beültetései?
-Gépsoron dolgoztam, uram. Csirkeneveldében. Öt madarat tudtam egyszerre megfogni.
-Mi célból?
-A másik karomon kések voltak amikkel kifilézhettem őket. 7 perc kellett az öt madárhoz.
A Baist feje egymagasságban volt a nőével.
-Hiányzik a munkája?
-Nem uram.
-Kárt tett valaha is magában a késekkel?
-Kilencszer.
-Mit csinál itt?
-Lampionokat Sütkér részére.
-Szereti?
-Nem.
-Mire vágyik?
-Gyilkolásra.
-Megkapja. - hagyta rá Közös Köd ura és finoman megemelte a nő fejét. Magához húzta és a fülébe sógott.
-Másoknak a csuklóját igényli az adózás, de az Ön esetében kénytelen vagyok a klasszikus módon elvenni ami jár. Maradjon nyugot, kérem.
A nő nem moccant. A Baist érezte a könnyek szagát. Finoman harapott rá a nő nyakára, éppen annyit, hogy megeredjen a vére. Aztán megszívta újra és újra és hagyta hogy eltöltse az a bűvös sátáni öröm, ami minden nap eltelítette. Ami minden ébredéskor arra sarkallta hogy az utolsó bármilyen nedvét szárazra nyalja az áldozatának. fel akarta emészteni őket. Minden egyes ébredéskor.
Elengedte a nőt a csúcspont előtt. Az ráesett majd megkapszkodva a vállában újra a saját lábára nehezedett.
-Ott az az ital. Igya meg. Menjen a szállására és aludjon. Holnap reggelre jól lesz.
A nő bólintott.
-Kérhetek valamit?
-Ha módomban áll teljesítem.
-Holtpolgár akarok lenni.
A Baist rezzenetlen tekintettel nézett a nő sápadt arcára.
-Igya meg és távozzon. Az adóját erre az évre beszedtem.