Indítékok

-Jól összemelegedtetek. - viygorgott Uther a Baistre.
-Össze? Melegedni? - a holtpolgár arcán undor és értetlenség keveredett. Sárga szemei hunyorogtak a lemenő nap hagyta narancssárga derendésben. A Prothom Queen nyikorgása otthonos zaj volt mindkettejüknek. Sirályok ültek szorosan egymás mellett a vitorlarúdakon.
-Otthonos a közelsége. Fennis íze a számban egy démon-varázslónő személyében ki ugyanúgy hazavágy mint én. Összemelegedésről nincs szól
-Örülök, ha megtört végre rajtad a banshee varázslata.
-Sosem volt rajtam varázslat. A feleségem volt, Uther. Emberként és bansheeként is. Ennyi az egész. Ott állt, emlékszel? - mutatott egy pontra a Queen fedélzetén. A hangja egyre hangosabb lett. Nem nézett Utherra de a haragja így is akkora volt, hogy a harcos hátrált egy lépést. - Ott állt mikor megöltem. Emlékszel? - a sárga szemek világítottak a lassan beköszöntő éjszakába. Uther nyelt egyet.
-Emlékszem. Ahogy arra is, hogy nem volt más választásod.
-Mindig van más választás, Uther. Hallasz? - a holtpolgár odahajolt Uther füléhez és beleordított. - Mindig van más választás!
A Porthom Queenen visszahngzott az üvőltés. A Baist visszavonult és a korlátba kapaszkodva bámult el a hajók felett az óceán felé. Uter igyekezett lecsillapítani a szivét.
-A Krughul és a Joachim's Revenge visszatért. Mindketten Új-Corbunzoni hadihajókról számoltak be. Maurice egy flottányi Svaag osztagot is látott. Ha már a banseenál tartunk.
A Baist megfordult. Nekidőlt a korlátnak és úgy nézte a fehér harcost.
-Nagyszerű. Gondolom mind hoz egyet. Leach is lehet velük legalább egy tucat.
-Gondolom. - Uther ura volt már újra az érzelmeinek. - Gyorsabban kell haladnunk.
-Nem mehetünk egyenesen a szemének, tudod.
-Tudom. De mi van ha csak mi megyünk inkább?
A holtpolgár lehajtotta a fejét.-Ketten elveszünk. Hárman nem látom esélyét hogy tudunk menni, mert Mortell túl jól ismeri a sebet ahhoz, hogy ilyen vakmerő legyen.
-Menjünk kilencen. A kilenc amúgy is az ember száma. Jó jel.
-Hihetetlen, hogy mennyire nem bírsz szabadulni a babonáidtól.
Uther elnevette magát.
-Az elődökre gondolsz? Velük akarsz menni?
-Elég erősek, találékonyak és összetartók.
-Semmit nem tudunk a szándékaikról.
-Hm. Kicsit összébb melegedsz a mérges laranthallával és máris beljebb vagyunk.
-Én nem vagyok diplomata, Uther. - A Baist fintorgott. - Azért vittem magammal az előadásra mert kellemes időtöltésnek ígérkezett.
-A feníszi véred még lobog, úgy látom. - Nem győzte elrejteni mosolyát. De a holtpolgár nem nézett rá.
-Amikor kevesen mentünk nagyon rosszul sült el...
-Akkor volt velünk két áruló is.
-Áruló...
-Bocsásd meg a szavam, barátom, de ezúttal csak amunk leszünk. Egy csapatnyi összeszokott egymás felé hű feníszi előd és mi hárman akik mindig is együtt mentünk.
-Fenísz bejár ide, Uther. ha a Partónus megtalál leküld a pokolba.
-Honnan veszed, hogy Fenísz bejár ide? A viharhajókat messziről kiszurtuk volna.
A Baist előhúzott egy szalvétába csomagolt kis tárgyat a mellényzsebéből. Kihajtogatta és a tenyerére fektetve mutatta meg Utherneka kis csokimázzal borított kekszet.
-Mosolyogj barátom, hátha Fenísz éppen ide néz.
Uther fölé hajolt. Elvette majd a szájába tette. Vidáman rágta miközben a Baist arcát fürkészte.
-Nem is akarsz te haza menni.
-Dehogy nem.
-Ha fenísz ide lát, akkor nincs bajuk veled.
-Vagy nem érdekli őket, hogy élek vagy halok. Csak a feladat meg legyen.
-Csillag. Örök a ragyogás a felhők felett.
-Hányan jönnének?
-Egyenlőre úgy háromezren. De tudod, ahogy közeledünk fogy a számuk.
-Azt hiszem az elődök tudják hogy kell becsukni. Nem mondja meg nekem a lány, de érzem, hogy tudja.
-Nem megyünk semmire a megérzéseiddel, ha nem öltenek testet. Ma megnézem Simona előadását. Beszélek vele, hátha.
-Ril.
-Hm?
-Ril szerint Mortel Kathleennel tölti az idejét. Vacsoráztak, sétáltak, míg Lorette dühöng mint egy fúria.
A Baist mosolyogva csóválta a fejét.
-Mortell még nem öregember. Lorette foglalkozzon a maga fajtával. Kössön sapkát mindenkinek, közeleg a tél. Mortel?
-Jah. - Uther is vigyorgott. - Pedig már azt hittem benőtta feje lágya. Bár. - itt a fehér harcos szembefordult a holtpolgárral és előhúzta az ikerpengéket. - Ha rád nézek is látom a feníszi véreg áramlását az alhasad felé.
A Baist meghajolt. a harcos felé.
-A vágy a szívemben van, Uther, és többre vágyok mint nedves öl vagy lelkes ajkak, fehér mellek vagy rebbenő szempillák. Hagyd Mortelt. Lehet hogy pár hét múlva kínok között vinnyogva imátkozunk majd halálért.
Uther eltette a kardokat.
-Ott leszel a bemutatón?
-Persze. Megnézem hogy vív a testőröm.
-Nagyszerű. Akkor intézkedem. - Uther meghajolt és elsietett. A Baist még ácsorgott egy darabig a Porthom Quennen majd határozott léptekkel elindult Bazilikko Dokk felé.


Nagyobb volt, mint gondolta,. Behálózták a kötelek és pallók. Sós íz és fa nyers szaga keveredett füsttel és penésszel. Elsietett a torony felé. Arcán a jeleket festék takarta. Intett akit felismert annak, és illően előre engedte a Sarkantyúi kanácsnokot, mikor az dülöngélve elélépett egy pallón.
Alig egy órája még a magisztérium előtti téren állt és hallgatta a szidalmakat. Alig egy órája még azt hitte kiutasítják. Most ott járt Armadán, teljes fegyverzetben, kipihenten, jóllakva. Két feladata volt amit másnap reggelig kellett elvégeznie. Egyik sem volt igazán kedvére való, de az az öröm, hogy ott lehet, megérte ezt a fájdalmat.
Keats úgy haladt a hajók dzsungelében, mint otthon a futásokon. Nem kereste az utakat amiket másiok építettek. Egyenesen előre ment, mindenen keresztül. hajófalakon és kötélzeteken kúszott fel és nekifutás nélkül ugrott egyik hajóról a másikra. Keresett valakit, aki nem akarta hogy megtalálják.


Phortos mesternek nem volt ínyére a feladat. Nem szerette a buherált, szedett-vedett dolgokat. A tiszta szép mágiát szerette és a jólmegépített hajókat. Mégis egész életében kontárkodott és gányolt. Laurie szigorú volt és kemény. Nem tűrt meg könnyelműségeket, nem támaszkodott a véletlenre. Kiszámított mindent aprólékosan. Vong úr pedig csak várt. Ücsörgött és nem beszélt. Megtette amit a gazdája parancsolt, de egy gondolattal sem többet. Phortos mester tudta, hogy így nem fognak messze jutni.


Zedan túlélte a zuhanást. A roncsok égő darabkéi között mászkált és idegesen turkált a kupacokban. Végül megelégelte a dolgot és összepakolt egy hátizsáknyi holmit. A sebesülteket hátrahagyva elindult keletnek. Párszáz méter után megtalálta amit keresett. A roncsok messze szétszóródtak a sziklák között. A légy finom csomagolása lepörkölődött. De maga a szerkezet ép maradt. Zidan Összerakta és felpattant a kis szerkezetre. A levelek a testére kötüözve óvták a végrendeleletet. Minden reménye megvolt, hogy előbb érjen célba mint az ikrek.
-