Vendégbejegyzés: Beszámoló Monának (Lora)

Nincs szaga, vagy csak még közelebb kellett volna hajolnom hogy érezzem. De eddig mertem, mit tagadjam. Nem mintha félnék tőle - számára valószínűleg újszerű lehet, hogy nem rettegnek tőle - de olyan furcsa lenne egy feníszi férfival "kacérkodni". A fenísziek ugyanis nem ilyesmitől jönnek zavarba, sőt... arrafelé nem hívei kimondottan az elfojtásoknak, úgyhogy inkább visszamosolyognak és nem hagyják egymást viszonzatlanul epekedni. Azt hiszem emiatt "kacérkodni" nem is lehet velük a szó könnyed és élvezetes társasági szivatás értelmében. Amúgy meg egészen természetes lenne egy vonzó feníszivel hát, hmm... flörtölni - jobb szót nem tudok rá. Nem is tudom, miért vagyok ekkora balfék: igen, fenísziek közt pont a flörtölés a normális. Mona, tudod miről beszélek...

Még akkor is, ha ráadásnak holtpolgár, elvégre én se vagyok az a shagrin csipke, ugye. Végül is félhetne ő is tőlem, de nem teszi. Nincs is oka rá, most már pláne, hogy úgy tűnik szövetséges.

Vizibalettet adtak elő Armada úszóbajnokai, delfinek és újraformáltak a homályos mélység felett, a hajófenekek alatt. Közösköd ura meg elvitt az előadásra, saját kis tengeralattjáróján. Jáspis a szeme nem borostyán, - egészen élénk sárga. 

Közben azért míg a szemét bámultam, beszéltünk is pár dologról... a Világsebben az idő valami egészen máshogy telik, a valóság szilánkokra törik: mindenki a magáét kapja. De nem mindenki marad egyedül, akik nagyon akarják, - azaz dehogy, - szóval irgalmatlanul erősen vágynak rá, együtt maradnak. Így volt a Baist Utherrel egy hosszú rémálmon keresztül a Holtpolgárok földjén, ahol a Fehér Kandúr rabszolga lett, jeles társa meg robbantgatós ellenforradalmár. Aztán elkapták és büntetéssel kombinált megbecsülésük jeleként maguk közé emelték. Ilyen ez náluk, ne menjünk arra... márhogy holtékhoz. Azt hiszem, a legrosszabbik formáját kezdené hozni bármelyikünk, ha ezt tennék vele. Aztán együtt kerülnénk le még egy körre az alvilágba. De a Baist így viszont kivásárolta a másikat és eljöttek onnan. Valóságnak tűnő álomból ébrednek ott a következő hasonló álomba. Aztán a Világseb kiköpi őket...

A vámpír-sárm az azért lehet hogy tényleg tud valamit: mikor megkért, hogy a feníszi jelet ne rajzoljam többet fel, akkor megígértem neki. Nem kértem érte semmit - igen, Dante is csúfondárosan röhögött rajtam. Hát... mindegy is... De a történetet, a HelloKeats történetét nem hitte el... hogy csak barátok vagyunk egy fiatal feníszivel és őt szórakoztatjuk, nincs mögötte támadó szándék. 

A körmei egészen karmokká alakíthatók, olyan a fogásuk mint a fémé. Nem, tényleg akkor sem éreztem az illatát, mikor a kezéhez értem...