Vendégbejegyzés - Lora

"Open your eyes, time to wake up - enough is enough is enough..."

Dudorászva zárom be az ajtót magam mögött, kint hagyva Armada figyelő szemeit, a Lepényhal konyháját, Jaredet és a többieket. Jared lakását, ahol az éjszakáimat töltöm, azt szoktam díszíteni apró szerzeményekkel, virággal, néha egészen otthonosnak tűnhet. Ez a saját cellám - ahová napközben tudok elbújni - viszont tökéletes: a ládán és egy matracon kívül semmi sincs. Csak a fémfalba szöggel karcolt apróbetüs feliratok összefüggő burkolatként mindenütt.

Végigvágom magam a matracon és olvasgatok az íves mennyezeten néhány sort (csupa régi dalszöveg-bölcsességet írtam föl) és megpróbálok rendet tenni a fejemben. Nemsokára elérjük a Világsebet, ideje lenne tisztába kerülni egy csomó mindennel. 

Ahogy az egyik dögös helyi szörnyeteg, a Baist mondta, ott majd csak az számít, amire igazán vágyunk. Ő nyilván erős az ilyesmiről való gondolkodásban: egy felelőtlen vágy, - vagy sokkal inkább egy zabolázatlan félelem - miatt most aztán bőven meríthet a világ legdrágább adományából. Úgy értem a kegyetlen tapasztalat, na az jut neki. 

"Tightrope walker, chaos order 

I fell right into heaven/hell 

Devil take me, God forsake me 

Made my home in heaven/hell"*

De mit kezdjek magammal? Azt még nyomon tudom követni, mire vágyik Lora Innocenti. Arra is van tippem, mire vágyik Umbriel, az angyal. Na de mire vágyik a démon? Vagy mennyi van még belőle(m)? A szüntelen rontásból, minden valódi mérgezéséből és pusztításából? Lora Innocenti egy valahavolt olasz nő az Armadán, Umbriel alakra a foszforeszkáló medúzák óriás prototípusa - a démon megfoghatatlan. Ahogy a bölcsek látták: a démonnak arca sincs. Nem is él igazán, ő csak az erőknek valami rendszere, ha alakja van is, hát az se valódi. A létezése, a rontásai, - szóval minden amit tesz - csak szüntelen védekezés, de hasztalan mert sebezhető pontja mindíg akad. Mindíg egyedül van a folyamatos veszélyben és védtelen a támadások ellen. 

Hehehe, lehet, hogy meg kéne idézni lényem egy részét és kikérdezni mit akar? Kérjem meg Dantét egy ilyen "baráti" szivességre? Ki is végezné vajon a démont, amit talál? Csak úgy, a régi élete, a hivatása emlékére? Ebbe valószínűleg simán belehalna Lora Innocenti is, a wannabe-angyal meg maradna tehetetlenül valami fél-állapotban. Vagy kapna új testet, egy friss halottét, lehetőleg sokkal rosszabbat mint ez a mostani. Onnantól például hínárny lennék... hehehe, vagy a Sors Urai egyéb ízes tréfával jutalmaznának.

Dante... talán ideje kinéznem kicsit saját önző fejemből, - mert igazából Dante védtelen. Na nem lelkileg vagy démonilag, hanem úgy rendesen, egészen fizikai valójában. Tíz nap, aztán ki kell állnia a hegpáncélosokkal amolyan "baráti" szeletelésre. Egyedül. Hmm... ügyes, gyors és találékony, - amije nincs, az a testtel egylényegű páncél. Na de itt van ez a bonyolult haverja, (azaz én), tehát páncélja lehet... naná, hogy lesz! Félig áteresztő erőtér, ami eltéríti a befelé irányuló támadást, csak az övéit engedi ki kifelé. Egy övre fogom szerelni, - a holtpolgártól kapott életerő-gyöngyök hosszan megtartják majd az erejét, le-felvehető lesz. Három gyöngy belevarrva a bélésbe, három esszencia, no Dante, legalább ennyi csapástól megvédlek.

Feltápászkodom. Kicsit félre is teszem a nyűglődést, ha már van ürügynek más tennivaló. Ilyesmi varázstárgyat úgyis régen csináltam már... rögtön kettőt fogok készíteni, egyet Danténak, meg egyet magamnak is, (úúú, az enyémbe kéne még erősítés is, mert nem vagyok egy amazon-alkat...) hogy edzeni tudjak vele. Ő rákészül legalább a szeletelésre - és nekem sem árt ha összeszedem magam: hátha lesz még úgy, hogy valahol együtt kell küzdenünk.

"I'm crying out in fury to the gods of fate

Come on, get me if you can "**

---

* Chumbawamba, ** New Model Army