Armada IV

-Szólj neki, hogy hozza mindet elénk.
-Már mi szükség lenne erre?
-Valljanak színt.
A Szeretők a Thirlimbium magas fedélzetéről figyelték a visszafogott ütközetet. A hínárnyok nem Armadát támadták, hanem kerestek valamit. Elvenni akartak valamit amit valószínűleg nem kaptak meg. A Szeretőknek fogalmuk sem volt róla mi történik, így dühük már már szadista magasságokba csapott. A két szétkaszabolt tetemet a sarokba hajították. Kezük, arcuk még véres volt, de már lecsillapodtak. Uther Doul lépett melléjük. Gyors pillantással nyugtázta a tetemeket majd meghajolt a Szeretők előtt.
-Mind halott.
-Helyes. Mit akartak?
-Nem tárgyaltak.
A férfi ugyan alacsonyabb volt Uthernél fél fejjel most mégis egymagasnak tűnt vele.
-Már hogy ne tárgyaltak volna te barom. Valakivel nyilván tárgyaltak.
A nő mosolygott, mintha a férje dícséretben részesítette volna Uthert.
-Bizonyára uram. - Uther nem nézett a férfire.
-Derítsd ki mit akartak, aztán eldöntjük odaadjuk e nekik.
-A Gengris igényei más természetűek. - fűzte hozzá nyugodt hangon a nő. - Sokszor olyasmire van szükségük amit nekünk semmibe nem kerül megadni nekik.
Uther arcán nyoma sem volt érzelemnek.
-Mit tudtok ti a Gengrisről? - gondolta szomorúan.
Fehér páncélja ragyogott. Meghajolt és távozott a hajóról. Kabinjába ment és átöltözött hétköznapi, könnyű öltözetbe. Kendőt kötött és nem vitte magával a kardját sem. Meztéláb indult el Közösköd irányába, aznap már másodszor. A Prothom Queen nőiesen csipkézett korlátjai és ablakrácsi között nem volt feltűnő a mállóan roható vitorlák csomagja, vagy a lemenő nap fényében rajokban repülő denevérek nesze. Uther megült a korláton a bejárat sötét szájával szemben. a hajó nyikorgott és nyögött. A Baist mostanában ébredhetett fel és mászhatott elő díszes hajlékából. Uther elég rég ismerte őt ahhoz, hogy tudja, nem koporsóba alszik, mint azt a népnyelv mondja. azt is tudta, hogy ha akarná elsüllyeszthetné ezt az egész kócerájt egyetlen óra alatt. Egész Armadán talán ha öten nem féltek tőle. Ő volt az egyik.

A Baist szokásos eleganciájával lépett elé a semmiből. Uther felpattant és kezet fogott vele.
-Hallom olyan közel merészkedtek mint még soha.
-Igen. de kétlem, hogy téged kerestek volna. Kabbon rendre utasította őket.
-Még szerencse, hogy tudja a módját. - a holtpolgár háta mögött összefűzött kezekkel megindult a Prothom Queen orra felé. Uther elgondolkozva lépdelt mellette.
-Tárgyaltál velük?
-Megegyezés született.  - bólintott a Baist. - Nem volt okuk támadni.
-Sütkér fele úsztak, Eburaház alatt. Nem érték el Shogrumot, de nem is hiszem, hogy az lett volna a céljuk.
-Nem kívánom számonkérni őket, de tartok tőle, hogy ők számon fognak kérni engem.
-Semmi?
-Semmi. ... Valami!
Uther elnevette magát, megállt és szembefordult a holtpolgárral.
-Valami?
-Valaki? Valakik.
-Elődök. Nem zavarnám meg a dolgaikat amíg nem zavarják meg a dolgainkat.
-Szerinted ez belefér abba a fogalomba?
Uther bólintott.
-Megteszem ami tőlem tellik.
-Látod ebben biztos voltam. Azt hiszem elérkezett az idő, hogy megerősítsük a szövetséget.
Uther újra elindult. A Prothom Queen orrában a szűz finom vonásait életre keltette a narancsos ég.
-Lassan odaérünk.
-Az sokkal nehezebb lesz.
-Hazamenni lesz nehéz.
-Egyszer már hazamentünk.
Uther Doul fújt egyet és szomorúan nézett a holtpolgárra.
-De milyen áron?
-Imádkozz inkább, hogy legyen hova.