Armada III

Hiotomi elkapta a mellette elfutó Ril karját. A fiú elesett. Lábszáráról lehorzsolta a bőrt. Hiotomi gonoszul mosolygott.
-Vérszaggal könnyebben felébreszted a Baist mint bármi mással. - intette a fejével Közösköd sodrás határát jelző zászlósorra. Mögötte a csipkézett Shatter hajók mohazöld és szürke színei egyértelművé tették, hogy ez a holtpolgárok területe. Ril lenézett a lábára aztán Hiotomi arcát fürkészte egy pillantig. Aztán ahogy Kabbon Morteltől látta megvonta a vállát és továbbfutott a zászlóshajó felé. A Baist még aludt, pedig szükség lenne rá. Kabbon maga sosem jött volna ide. De ettől még ő Baziliko Dokk ura és Sarkantyú legbefolyásosabb hitelezője. Nem kisebb úr Armadán mint a Baist.
Ril igyekezett lecsillapítani lihegését a hosszú folyosón és nyugodtan, már már higgadtan bekopogni. Mikor felemelte a kezét a koppantáshoz az ajtó feltárult és Uther Doul lépett ki rajta, könnyedén vélretolva Rilt az útjából.
-Ril?
-Igen Uram! - Ril megdöbbent. Fogalma sem volt róla, hogy a testőrparancsnok tud a létezéséről, nem hogy még a nevét is tudja.
-Szólj a gazdádnak, hogy kihajózik. A Baist nem kel fel napnyugtáig.
-Nem elérhető a gazdám, uram. Bocsánat.
Uther Doul mély levegőt vett úgy fordult hátra. Rilnek inába szaladt a bátorsága.
-Megtalálom. - mondta ugyanabban a pillanatban mikor Uther egyszerűen kiadta a parancsot.
-Megtalálod.

Kabbon Mortel úgy haladt végig a hajótesteken mint a szél. természetesen és észrevétlenül. Súlyos bakancsa nem döngött, erős karjai biztonsággal tartották meg a köteleken. Az újoncok közül a fujjogva köpködő nőt figyelte meg a leginkább. remek kém lehetne belőle, ha akarná. De nem akarja. A szőkeség is hasznára lehetne és a bajnoknak is tudna számos testhezálló feladatot, de nem strapálta magát. A társaságból bebizonyosodott, hogy nem lesznek hosszúéletűek Armadán. Ha bebizonyosodik az is, hogy a Gengrist ők hozták a nyakukra, akkor végképp lerövidül az idejük. Mert sem a Szeretők, sem a a Baist nem fog megvédeni senkit a hínárnyaktól. A fekete nő és a nagydarab medvéje tűntek a legártalmatlanabbnak. Azonban az, hogy úticéljukként a Világsebet jelölték meg, ám semmi hajózáshoz vagy tudományhoz hasznos ismeretet nem vallottak be nevetségessé teszi elrejtőzési próbálkozásaikat.
Kabbon eleget látott a világsebből ahhoz, hogy értékelje ha valaki tiszteli és tart tőle. Az idezarándokoló szerencsevadászok legjobb tudomása szerint mind úgy jártak, aminél a halállal sokkal kegyesebb lett volna. Kabbon megfigyelte az Armada körüli szálakat és megvizsgálta a földnektár készlet nagyságát is. A ragyogás akkor sem tudta volna elkerülni a figyelmét, ha nem áll ilyen közel.
Elmosolyodott, mint ki meglátta egy bújocskázó gyermeke kuncogva mozgó vállát.
Nekitámaszkodott a falnak, majd egy gyors mozdulattal belendült a tágas kabinba. A földön matrac és utazóládák, a lehetőségekhez mérten rendben tartva. A láda világított, mint egy jelzőfény. Kabbon behajtotta az ablakot maga után és lehajolta  ládához. Óvatosan nyitotta fel. Félretette a sok holmit ami takarta előle a túltöltött tárgyat. aztán kicsomagolta és gondosan ügyelve rá, hogy hozzá ne érjen megszemlélte minden oldalról.

Kint tomboltak a vizek. Armada felszínén ebből semmi nem érződött. Kár lenne a pánik miatti rombolást bevállalni egy pár szaros ujonc miatt. Gondosan megforgatta a tárgyat, megkereste a legnagyobbra tátott szájat és aprólékos gonddal célozva egy istenes adagot beleköpött. A tárgy színe olajzöldről sárbarnára változott. A nyúlós kis karok rémülten tapadtak a saját és társaik szájára, fülére, szemére.
-Ott rohadjatok meg ahol vagytok, szarháziak. - suttogta mosolyogva a szobornak, majd újra bebugyolálta és visszatette a helyére. A többi halkan derengő tárgyat is megkereste és megvizsgálta, de egyik sem tűnt olyan veszélyesnek mint ez a szobor.
Amikor kilépett a tágas lakosztályból megtorpant. Felnézett az égre majd káromkodott egy velőset. A Jvantai Szűznél botlott Rilbe.
-Uther... uram. Uther kéri, hogy hajózzon ki. Uram.
-Uther kéri? - jobb szemöldöke a haja tövéig szaladt miközben a ziháló fiú fölé hajolt.
-Nem, uram. Parancsolta.
-Na azért. - megfordult és elsietett a saját hadihajója felé. Mikor hallótávolságba ért elkiálltotta magát:
-Fegyverbe!
A Trebricán feltünt egy tucat asszony, akik a kiálltásra éktelen jajgatásba kezdtek. Miközben jólbegyakorolt mozdulatokkal kapkodták el a kezük ügyébe kerülő kisgyerekeketm, szárdó ruhákat, felmosóvödröket, macskákat és játékokat. Sámlijaik, melyek a mindennapi tevékenységeiket a korlát szabta terekben engedte elvégezni a fejükre téve vitték, lábaik az égnek álltak, megtartva a beléjük kerülő megannyi tárgyat. Mire Kabbon a fedélzetre ért az asszonyok és a mindennapi élet nyomait felváltotta kéttucat matróz és rengeteg fegyver.Eloldozták a Jurgától és Karmosmélytől, és a dokkok mellett, a családi hajók közötti réseket összeadva kialakuló vékony sávon kióvatoskodtak a nyílt vízre. Az asszonyok a gyerekekkel addigra lekászálódtak a környező hajókra és erős kézzel húzták össze a hajókat a Trebrica mögött, hogy idegen meg nem mondaná, hogy egy csatahajó megszokott helye az ott.

Kabbon ellenőriztette az elsőtiszttel a muníciójukat és a hadi és gépészeti állapotukat. Mindent kielégítőnek ítéltek. Majd a nyílt vízre érve kabbon kiült a hajó orrába a zászlórúdra, mint egy pohos öreg kandúr, és fogadta a jelentkezőket.
A Gengrist ezúttal is bőszítette. Ezúttal is lelkesen rárohantak és igyekeztek óvón a pofájukba venni őt. Szimatolták és nyaldosták. De mind, ki elég közel hajolt bevégeztetett. alkarfosszú négypengéjű fogazott késével a szemükön át szúrta agyba őket. Ismerte már jól a jelenséget. Tudta, hogy olyan illata van, aminek nem bírnak ellenállni. Úgy jöttek elé, mint a bárányok. Uther Doul egy könnyű, marati hajóról figyelte. Kilencet ölt meg ő, tizennégyet a matrózai és vagy egy tucatot Doul csapata. A Hegpáncélosok a szellemhalakkal voltak elfoglalva ezalatt. A vérengzés végével Uther meghajolt Kabbon Mortel felé. Ő fogadta a köszönetet és visszavezényelte a hajóját, mélyen be Armada szívébe, Baziliko dokk, Sütkér és Sarkantyú határára, a Jurga és Karmosmély mellé. Az asszonyok szitkozódtak, mint ilyenkor mindig, de hamar visszaállt a rend és a béke a hatalmas csatahajón.