Készülődés

-Gyere, ülj le.
-Kösz. - Összeraktátok már a zsákot?
-Aha.Ott van hátul. Légy a vendégem. - Pjotr felpillantott a kis műszerből amit épített. Bal szeméhez nagyított szorított, hatalmas kezeiben négy szerszám mozgott összhangban a pici gépen. A fejével intett Danténak. - Ott a piros szekrény mögött. A csávó nem fog kérdezni semmit.
-Kösz. Jared?
-Volt itt reggel. Csónyán beletette magát.
A két férfi szeme összevillant, elmosolyodtak aztán bólintottak.
-Sokkal tartozunk neki.
-Jah. Minden esetre igyekszem megtanítani pár dologra.
-Gondolom szabadkozik.
Pjotr halkan elnevette magát.
-Folyton.
Dante bólintott és elindult a szekrény felé. A srác félreállt előle, a háta mögött feltárult egy kicsi edzőterem. Boxzsákkal, súlyokkal. Dante ledobta a ruháit. Kilépett a kupacból és olyan hévvel ütötte a zsákot, hogy a kint ücsörgő srác felkapta a fejét.

-Hé, Pjotr.
-Hm.
-Miért jár ide egy hegpáncélos edzeni?
-Nem edzeni jár ide, Stuka. Nézd meg mit csinál.
-Mit csnál? - srác értetlenül fordult hátra a piros szekrény irányába.
-Öl.
-Mi van?
-Kiöli magából a haragot.


-Khm. Uram.
-Igen? - Uther megállt a testőrparancsnok mellett. A kaktusz férfi fajtársai között is eszesnek számított, testi ereje átlagos volt ugyan, de Uther mindennél többre tartotta a hidegvérét és a humorát. A Szeretők uralma sokszor múlt ezen az emberen.
-Tudja, uram, a feleségem Hegpáncélos.
-Tudom. - Uther szembefordult a parancsnokkal.
-Az a hír járja, hogy meg akarják mutatni az embereknek, hogy Dante, tudja az új harcos, egy semmi. Hogy véletlenül dobta a tőrt úgy. És mivel nem hajlandó vágni magát halott ember.
Uther rezzenéstelenül nézte a kaktuszt.
-Példát akarnak. Én mondtam neki, hogy jobb lenne az erejét használni. De ő azt mondja az a fickó ügyetlen, nyegle és nincs benne kitartás.
Beállt a csend. Uther gondolatai körbe jártak.
-Arra gondoltam, uram, szólok. - habogott a parancsnok egyre nagyobb zavarban. - Úgy tudtam tervei vannak vele. Úgy gondoltam jobb ha tudja.
-Köszönöm.
-Nincs mit, uram.


-Mennyire van a hajó?
-Holnap délutánra várjuk őket.
-Nagyszerű. - a Baist felhúzta a fogáról az ajkát mint egy kutya. -Jól mulatsz?
-Igen. Határozottan.
-Uther az elődökre akarja bízni.
-Szeretők?
-Nem kérdeztem.
-Lehet, hogy kéne.
-Ott leszel a bemutatón?
-Ki nem hagynám! - Kabbon Mortel elvigyorodott. - Bájos ajándék lenne a hölgynek, ha megvennén a péppé abált bajnokát.
-Nem hiszem, hogy péppé abálnák.
-At nem mondtam, hogy a többi is élni fog.
-Csak bosszantani akarsz folyton.
-Tartsuk őket egyben. A szeparálás nem vált be.
-Holtláp is megindult.
-Lassa kapcsoltak mindig is.
-Gengris?
-Osztálytalálkozó?
A Baist elmosolyodott.
-Akkor jönnie kell a Csillagnak is.
-Jönni fog. Máris több a nem ember Armadán, mint amennyi egész fennállása alatt megfordult rajta.
-Holnap este lesz a csúcspont. Másnap leülünk tárgyalni.
Kabbon Mortel földig hajolt.
-A Baist kinyilvánította akaratát. Armada pedig úgy tesz.
-Gúnyolódj csak. - mosolygott a holtpolgár - De túl sok a feníszi, Kabbon. Ahol ennyi van azt a Gengris kiszagolja még otthonról is. Itt lesznek, Tükör-tenger ide vagy oda, és te mészárolni fogod őket.
-Egy hét még a tenger. Sietnünk kellene.
-Jobban sietünk mint valaha.
Kabbon biccentett és elfordult a holtpolgártól, hogy távozzon. Az megfogta a karját.
-Készen állsz?
-Lorette sosem beszélt elődökről.
-Ember.
-Persze, hogy ember.
-Nem beszélhetett neked az elődökről, mert akkor beszélnie kellett volna a nőről is aki elvisz tőle.
-Nem vitt el tőle senki. Vannak dolgok amik elmúlnak.
-Nehéz megöregedni valaki mellett aki nem öregszik.
Mortel bólintott.
-Beszélnem kell vele ezek szerint.
-Kérd meg, hogy szálljon ki ebből.
-Ne jöjjön velünk?
-Ne jöjjön velünk.