2012. szeptember 11., kedd

Hegek

Lassan nyitott be, szinte elgondolkozva, abba a lefalazott kis sufniba, amit eddig raktárnak használtak. Alig volt nagyobb mint egy ablaktalan alvófülke. Raul Van Hesse elmocskolódott köntösét szerencsétlenkedve próbálta magaköré fogni. Összekötözött csuklóját alvadt vér szinezte barnára. Gyér fehér haja kócos glóriaként fogta körül csillogó koponyáját. Szemei idegesen villantak az Utasra.
-Na végre. - köhhentette és szívott egyet az orrán. Igyekezett állásba emelni sovány testét. - Ideje távoznunk innek, David.
Az Utas hátát az ajtónak vetette és megszemlélte a kezében tartott bonyodalmas műszert. Hosszú vékony huzalok és csuklókban könnyen hajló vékony drótok, melyek ügyes fogó-végbe végződtek az egyik oldalon, és érzékeny fogantyúkba a másikon.
-Lene egy kis műtét még előtte. - felnézett a doktorra.
-Ohh. Hogyne.
-Rejtekládák. Egy leányban. Gerincmenti. Záras, de immobilis. - míg beszélt szinte játszott a kezében tartottűszerrel.
-Minek?
-Mert.
-Immobilis... záras. Mikori?
-Féléves.
-Ohh! Azt nem. Juga Retorres már halott. Örökösödés még meg sem kezdődöt, úgyhogy az özvgyi szajhát szólítottam fel. Van egy kis kártérítési szándék benne, de a fiókok maradnak nekem.
-Nem fiókok, Raul, rejtekládák. Corbunzon, Latratoria állomás, keltető. Tavasszal építetted.
-Ohh. Igen. Emlékszem. Azt meg ellopták. Igen, emlékszem. Öten voltak. Öt alkatrész. Ellopta az a redves Twillart.
-Hm. - Az Utas elmosolyodott. - Ki kell venni a lányból, Raul.
-Itt van? - az öregember felélénkült – nah, jó, akkor mégis el tudom adni. Csodás.
-Vedd ki belőle.
-Mi van veled, David? Miért venném? Miért nem menekítesz ki ezektől a vadaktól és megyünk vissza a Medúzára? - mos először nézett az Utas szemébe. Aztán előrehajolt, aztán visszahőkölt.
-Előbb vedd ki a lányból a rejtekládákat.
-Minek kellek ahoz én? Vedd ki te ha annyira akarodf. Gondolom Twillárt jól megfizet. - nyekkenve zöttyent vissza a fal tövébe.
-A lánynak életben kell maradnia.
-Nem kell. Miért kellene.
-Ezt nem te döntöd el, Raul. Az a lány fontos.
-Szaros kis söpredék mind. Nem érdekel. Vigyél vissza a Medúzára, ott megműtöm a lányt. - elmosolyodott.
Az Utas nézte egy pár másodpercig a mosolyt asztán odalépett az öreghez és a elkapta a nyakát. Állásba emelte könnyedén. Nyugodtan, tagoltan beszélt az öreghez.
-Nem kérlek, Raul, hanem utasítalak. Ezek az én embereim, az én újraformáltjaim, és a tűz ami elemésztette a Medúzádat a Sámsonnal és a Leviatánal együtt az is az én tüzem volt.
-Nem, nem. - köhécselt az öreg doktor. - Csah a Leviahán éhett le. Éhzem. - harákolta. Az Utas leengedte.
Nézték egymást. Az öreg a nyakát tapicskolta és köhécselt, az Utas mozdulatlanul magasodott fölé.
-Állj föl. - mondta végül és nyugodt mozdulatal letette a műszert majd visszafordult és felelmte az öreg orvost és leültette a krumplisládára. Nyugodt, kimért mozdulatokkal megkötözte aztán a fejét egy húskampóhoz kötve stabilizálta. Az öreg csak köhécselt és motyogott.
Mikor végzett, az Utas kiment és leült az ebédlőasztalként használt ládákhoz. Remegett a keze.
-Na? Menni fog? - kérdezte Uther miközben egy almát rágcsált. Egy óra múlva mennem kell. Addig tudok segíteni.
-Ne menj be hozzá ha jót akarsz. - sóhajtott. - Adj egy kis latraki keserűt.
-Nah. Azt hittem titokban tartottam a létét.
-Ne viccelj. - megrovón nézett fel a fiatal kapitányra. - A saját tulajdonomra mindig figyelek.
Uther vigyorgot. Bólintott és már indult is a kis halványsárga flaskáért. Átadta, majd leült az Utas mellé.
-Ma sem műt?
-Minden nap ugyanaz. Minden nap eljátsza és én minden nap megpróbálom áttörni a védelmét. Nem megy, Uther. Egyszerűen nem megy. - visszaadta az üveget. - Tegnap felhozta a múltat. Tegnapelőtt rámtámadt. Ma meg... ma már nem láttam értelmét bántani.
-Kirri jól van.
-Véget kell vetnem ennek. Elég volt. Ha úgy látod jónak, ma kifordíthatjuk.
-Jól van. - ő is meghúza a kis üveget. - Akkor inkább most, mint később.
Az Utas biccentett és odalépett Lizihez.
-Vigye ki innen az embereket. Menjenek fagylaltozni, aztán a vursliba. - mondta megrovó hangon és átadott egy köteg bankót a nőnk. Az kimeresztette a szemét.
-Műtünk.
-Ohh. - Lizi elvörösödött aztán elfehéredett. Emlékezett a műtétre ami a kezéből szövőgépet csinált. Magáhozszorította a bankókat, pukkedlizett sután az Utasnak és kisietett az udvarra. Az ott lustálkodó matrózok pár perc múlva hangos sleppként kísérték le az alvárosi örömnegyedbe.

Uther levette az ingét és kezet mosott.
-Nem rossz nap ez a mai. Kezdjünk hozzá.
Az Utas bólintott és leszegett fejjel lépett be a kamrába. Az öregember szájából nyálpatak csordogált. Kikötözött tetste remegett. Szemei fennakadtak.
-Hogy az a nyűves hatlábú anyád fogatlan szája szopná ki belőled a maradék velőt is te kérgesfarkú csúszómászó. - folyt ki az Utasból, miközben odalépett és benyúlt az öreg dohszagú szájba.
Uther becsukta maguk mögött az ajtót és csak állt és figyelte az Utas mozdulatait. Ami ráfröccsent sem vette észre, és amit tett z Utas sem bírálta el. Jel volt, tanú és szolga és társ, pap és cinkos és hóhér is egyben. Nem sokat tudott a Shatter gépmágiáról, de felismerte a manipulátorokat. A Csillag városában is volt belőlük, és az Úrnő maga sem vetetette meg ezt a tudományt. Az ő hegeit Fenísz begyógyította, de attól még emlékezett.
Tudta hogy a hús mint minden anyag alakítható, és tudta hogy a tudat egészen különleges pontokon kapcsolódik a testhez. Értette hogy az Utazónak mi a szándéka és jelen kellett legyen a megvalósításkor is.
Az elmét le lehet zárni úgy, hogy senki ahhoz hozzá ne férjen. A testtel is lehet csodálatos dolgokat véghezvinni. De úgy is lehet testet és elmét szabni, hogy ne szakadjon el e kettő egymástól, és ahogy gránátalmáról lehúzható a szúrós kemény héj, úgy az elméről is le lehet fejteni a védelmet úgy, hogy annak hús allegóriáját távolítja el. A fájdalom után az életbenmaradás válik céllá. A hússzobrászat shatterban a manipulátorok legerkolcsosultabbjait fejlesztette ki, gépek és élőlények eggyüvénövesztését. A Csillag városában az elmét és a testet csiszolták úgy egybe, hogy a fájdalom és a testi öröm helyet cserélt. Amit az Utas csinált érthető volt, bár kétségtelenül kegyetlen egy olyan lénnyel akinél a fájdalomközpont még a félelemhez van bekötve. Az Utas jól ismerte a testet és jól ismerte az elme tulajdonságait is. A sikolyok erőtlenek maradtak, csak a vér pettyezett be mindent. A végén ott maradt egy roncsolt csonk, egy lüktető véres csomó ami beszélt. Mikor meghallgattak mindent, Uthar odalépett félretolva az Utast és egy gyors vágással befejezte a műveleletet.
-Ez a fele volt. - mondta aztán az ajtót nyitva Uther. - Most jön a takarítás.
Az Utas nem válaszolt. Kiment a hordóért és a rongyokért, ugyanúgy egy hang nélkül, ahogy az egész kínzáshoz nekiállt.

Mire a matrózok hazaértek a ház tisza volt és üres. Uther a tetőkön át jutott el a Billentő nevű kocsmába. A legrosszabb hírű hely volt egész Fokvárosban. A milledardi népesség saját létesítménye volt, lefüggönyözve, lehalkítva és négyszeres kerítéssel körbevéve, ahogy feléjük szokás. A Suttogások Királyságában minden 200 főnél nagyobb településen kellett nyitni egy úgynevezett tűzház. Uther nem járt addig még ilyenben, a létezéséről sem sokat tudott, csak annyit, hogy vzekelni, megtisztulni járnak oda. De a mocsok amit az Utazó ráspriccelt, vér, testnedvek, váladékok, gondolatok, lehetőségek és érzések annyira bemocskolták, hogy képtelen volt megtisztulni. Sok volt neki ez már. Végigfolyt rajta mindkét ember minden gaztette. Ahogy végigpatakzott a vér a kis szobán, úgy beborította őket a múltjuk. Amikor elvállalta a jel szerepét azért tette mert minden buta szavakban mért birtokviszony ellenére megkedvelte és tisztelte az Utast. A kis fülkében azonban elborította a féllelem, z undor a szánalom és a harag. Először lement fürdeni a tengerbe. Aztán a fürdőházba. Benézett Miss Colle lányaihoz, de ott sem nyert enyhülést. Kihányt mindent amit ez elmúlt napon megevett és végül felmászott a dombra a Millard követségig majd elbotorkált mellette a tűzházig.
Ott nem kérdeztek tőle semmit csak meztelenre vetkőztette két fiú. A holmiját shater ládába zárták és a kulcsát a nyakába akasztották. Kapott egy számot a kézfejére és a homlokára. A következő szűk folyosón lassan haladt végig valami édes zene mellet. A falak üvegből voltak, melyen nem látott át. A folyosó végén egy kereszt irányú folyosó és számos keskeny ajtó fogadta. A negyedik nyitva volt, hívogató ajtószárnyak mögött egy csupasz fehér szobával. Ágy, asztal, oszlop, szék. És egy ikerpár. Kopaszra borotváltak voltak és arcra teljesen egyformák. A fiú jó felépítésű inas, a lány is jó izomzatú, nem úl nőies. Hófehér bőrük fájdalmasan beleolvadt a szoba fehérségébe. Mind a négy sarokban méteres kristályok világította hideg kékesfehér fénnyel. Uther bőre halott zölden és sárgán rondított bele a látványba.
-Mit kell tenned? - kérdezte a lány
-Megtisztulnom.
-Milyen a tűz ami tisztít?
Uther tudta, hogy a Csillag még ha olyan messze is van, az ő vére. A csillag népe örökre az marad, míg Fenísz kitaszíthat. A tisztulás csak egyféle lehet. Fordítoptt fájdalom és fehér.
-Jó helyen vagyok. - mondta halkan a lánynak és öklendezni kezdett. Míg összeszedte agát a fiú és a lány összeölelkezett, nyelveik összefonódtak, majd mozdulatlanul álltak. Végül szétcsusszantak és körbevették Uthert. A fiú mögé lépett és térde intette. A kezeit a feje fölött összekötötték és hagyták így várni.
-Milyen a tűz ami tisztít? - kérdezte a lány immár az Úrnő hangján
-Bocsáss meg. - nyögte Uther.
-Nem. - súgta a lány Uther fülébe és nyelvét úgy dugta Uther fülébe, hogy az sikoltozni kezdett. A nyelv végignyalta a koponyéját belül. Uther vergődött, de a fiú keményen tartotta.
-Milyen a tűz ami tisztít? - kérdezte a lány újra. A kezei végigsiklottak Uther testén, kitapogatták a láthatatlanná gyógyult sebeket az izmokban, végigszántották a z újranőtt bőrt a régi kockásra vagdosott lerohadt bőr helyén. Tudták a hegek helyét. Ismerték a tetteket. A bűnöket és a dicsőket is. A fiú felakasztotta őt a kampóra a szoba közepén az asztal elé és kirugta alóla a lábát. A lány odaült elé az asztalra és eltátotta az ölét, mint valami nyeldeklő követelőző szörnyeteg lenne.
-Milyen a tűz ami tisztít? - kérdzte utoljára és elnyelte Uther lassan éledő farkát, pont abban a ritmusban ahogy a fiú a segglyukába kényszerítete a farkát. A négy kéz egyszerre indult és vissza karmolták a törzsére a rég lerohadt bőrén egykor végignyúló vágásokat. A Csillag dícséretét, a dicsőség hegeit, amik korbácsa és rabláncai is voltak, és amit Fenísz oldott le róla az újrakezdés reményével.
Uther sikított. Nem annyira a fájdalomtól. Sokkal inkább a szégyentől. Mindenki helyett és a saját jogán szégyelte a létezésének ocsmány, istentelen mivoltát. A doktorét is, az Utasét szintúgy, Kirriét, Tomét, Liziét és az összes mocskos matrózáét, még a városkapitányét is aki új bőrt és új életet adományozott neki, és ezét a két szerencsétlen médiumét is.
A Csillag a testet bünteti és a testet jutalmazza, hiszen a test csak test, rontható és javítható, múlandó smmiség. A lélek az ami örök és szunnyadva is ható erő és valóság. Minden ami anyg illúzió.
A farka úgy csúszott ki-be a lányban ahogy a fiú frka a seggében. Folytonosak voltak, egyetlen lény. Megértette hogy a mocskuk közös. Mindig is az volt és mindig is az lesz. Lemoshatatlan közös hártya rajtuk, minden létezőkön.
-Milyen a tűz ami tisztít? - kérdzte a lány újra, miközben körmeik nyomán Uther teste újra vörös vérző csíkokkal lett tele.
-Örök. - felelte ő és átadta magát az ájulásnak.


Hajnal lett mire hazabotorkált. Az Utas a tüzet piszkálta az udvaron. Alekszej aludt, hátát a kerítésnek vetve, lábánál egy kóbormacskával. Az Utas előhúzta a latraki keserűt és Uther felé nyújtotta.
-Sajnálom.
-Kész?
-Holnap reggel megműtöm. Ha csak egyet is, de amit lehet kiszedek belől.
-Itt leszek.
Hosszan hallgattak, végül Uther visszaadta az üveget at Utasnak.
-Nincs miért vezekeljen. Minden mindenkié.
-Miről beszél?
-Minden bűnt elkövettek már. Olyan ez, mint a kártya. Most nálam van a pikk dáma, máskor másnál. Mind megkapjuk érte a magunkét.
-Igaz. - meghúzta az üveget. - De kártyázni nem kötelező, fiam.
Uther elmosolyodot és visszavette az üveget.
-Nem, de azt halálnak hívják, és újbóli születés jár érte büntetésnek.
-Akkor kénytelen leszek holnap 19-re lapot húzni, és felnyitni a kislány hátát. Legyen ott és súgja meg ha össze kell varrnom.
-Úgy legyen.
Uther intett az Utasnak és felkapaszkodott a kislejtésű tetőre. Ott aludt inkább, a csillagok alatt.