Vívódás a lugasban

Jared Khem hátradőlt, kezében a jóféle dél corbunzoni borral. A lugasban döngő méheket figyelte és nagy igyekezettel próbálta kihámozni nehéz helyzetéből a legjobb megoldást.
-Egyfelöl az ember, ha az életét köszönheti valakinek, legyen hű, és legyen igaz. Ugye. Még akkoris tán, ha tudja, hogy az illető keze nem csak dicső tettekben vett részt? Vajon én csak olyasmit tettem e életemben amit büszkeséggel vállalok? Sokat dolgoztam már neki. Igazán sokat. De sosem kért tőlem olyasmit ami csalárdság lett volna, vagy gyilkoláshoz való. Más dolog, hogy néha a versenyeken nem volt minden tiszta, de a versenyek ilyenek. Máshogy nem is lehet.
Belekortyolt a borba, a poharat a nap felé tartotta és gyönyörködött a színében.
-Másfelöl a cég, ami a gyár maga, ami a műhely, ami a munka tehát és így a saját műhelyem is, a létemet képviseli. Amíg áll és működik a cég, addig nekem is van módom kedvem szerint gondolkozni, építeni, fejleszteni tárgyakat. Jobb lenne e tán, ha a rajzokkal Blackwoodot keresném fel? Igaz lenne az is, és csalárdság is egyben.
Kudrabőr mappáért nyúlt, ami az asztalon hevert. Sokadszorra nyitotta ki és vette szemügyre Lora kisasszony rajzait.
-Vagy menjek a gyenge ösztöneim után, hogy vigyenek az ingoványba ismét? Kövessek egy társaságot, vagy - kár hazudnod magadnak öreg - egyetlen nőt a politika és cselszövés csapdákkal teleszórt mocsarába? Ha elődök talán nem is lenne baj, hiszen meg van a módjuk és erejük megvédeni magukat, és ha Lora kisasszony hasonló szimpátiával bír irányomba talán az én épségem is garantált. Ha nem azok a biztos halál vár velük.
Nagyot sóhajtott és becsukta a mappát.
-De ha hagynánk az egészet és elutaznánk mi ketten, olyan csuda világot építhetnénk, hogy Blackwood tán meg is könnyezné. - újból kortyolt a borból. Felidézte beszélgetéseiket Lora kisasszonnyal és újra átjárta az a bizarr bizsergés.
-Mi van ha valóban nem ember? Mi van ha valóban hínárny? Mit tehetek én, ha bűbájjal csalták óvatlan szívem a közelébe?
Letette a bort és a mappát visszatolta az asztal közepére. Hátra dőlt és karjait összefonva emlékezett.
-Nem ember.
-Nem ember, de én meg már amúgy sem gondoltam családalapításra, ugye.
-Berugtam. Ugye.
-Az egyetlen biztos helyzet, ha elmegyek a főnökhöz. Lasseido fon Amberben még sosem csalódtam.
Térdére csapott és ingatagon felállt.
-Kocsi. Kocsit kell hivassak... igen.