Szövetségesek

A magas állóóra kondulásai finoman rezgették a porcelánt a fal túloldalán, a tálalószekrényben. Az óra előtt álló két férfi és az asztal körül ülők némán hallgatták a kondulásokat. Az egyik álló, horgasorrú, ingujjra vetkezett mellényes úr köhhintett és az asztal felé intett.
-Akkor írjuk alá uraim...
A többi három jól vagy kevésbé jól leplezett örömmel vették elő tollaikat és pecsétgyűrűiket. Egy szolga stemplit hozott és frissítőt.
-A kisasszony és a fívére nem kívánnak jelen lenni?
-Hamarosan itt lesznek.
A három férfi elkezdte aláírni a papírokat. A horgas orrú szomorúan figyelte.

Ajtócsapódás. Egy szolga riadt, elfojtott hangú magyarázkodása hallatszik. A férfiak kezében megállnak a tollak és mind az ajtóra néz. Laurie Herwitt mosolyogva sepri le válláról a hium fa apró virágait.
-Nagyon erős a szél uraim. Alig értünk ide a léghajóval.
-Mindannyiónknak nagy öröm, hogy időben megérkeztek. - a horgas orrú lassan felállt és helyét kínálta fel a diplomatának.
-Köszönöm, nem, Mr. Torchken. Húgom azonnal itt lesz, és már megyünk is tovább. Addig is ha megmutatná a papírokat...
-Parancsoljon. - nyújtotta át sietve az egyik férfi kezéből kivett paksamétát.
-Minden rendben, drágám. - búgott Penelope. Hangja megelőzte. Mire belépett a férfiak mind az ajtót lesték. -Hamarosan maguk is láthatják uraim. - belekarolt a testvérébe. - Nos szerénységem tiltja, hogy hálálkodásukat hallgassam uraim. Úgyhogy távoznánk is. - Szoknyáját megemelte.A férfiak arcán a harag vagy a keserűség feszítette meg az izmokat. Laurie egy pillanatag gyönyörködött bennük, majd húga derekára tett kézzel, a paksamétát maga előtt, takarásban tartva kiléptek a szeles utcára.

-Uraim? - érdeklődött a horgas orrú.
-Ügyvéd úr. Nem hiszem, hogy lesz módja kimagyarázni...
Ekkor a lépcsőn lassú nehéz testet felételező döngő léptek indultak a hall irányába. A férfiak felpattantak ültükből. Kettő a kabátjáért nyúlt. Egy a kandallóba dobta a papírköteget. A horgas orrú köhhintett és a teraszajtóra mutatott.
-Boszorkány. - sziszegte az első
-Démonok. - morrant rá válaszul a második.
A hallba belépő robosztus férfi hangja halk volt ugyan de magabiztos ereje így is átütő volt.
-Mr. Trochken, legyenszíves értesítse a baronesst, hogy újra látni kívánom.