A bál

A léghajó lustán lebegett pár méterre a földtől. Laurie és Penelope könnyedén beszélgetve ácsorogtak mellette, míg a szolgák elszállították kevés csomagjukat. Fiend kedvesen bókolt Neelonak, aki macskamód dorombolt. A kocsi megérkezett, ők úgy szálltak fel, mint kiket nem köt semmi szabály. A követségen Laurie udvariasan elnézést két Neelotól és felkereste a követet. Neelo állt egy darabig az épület előtt, hosszú szempillái alól aprólékosan megfigyelte ezt az építszeti csodát. A kőboltíveken nyugvó hatalmas cseppre emlékeztető organikus mintákban tekergőző fémvázat. A mintákat kitöltő üveglapok, ívesek voltak és hatalmasak. Az épület mögött a hegyoldal lankásan emelkedett, nemesi házak, követségi épületek egymástól parkokkal elválsztva néztek a nyugati óceánra. A sakrikator követség acél-üveg csodája a parton állt, előtte kis épített öböl, melynek ívét tükrözték vissza a vízfelszinen álló dézsák, bennük egy egy pálmafával.
Neelo ismerte a homárok építészetét, járt már merülőhajóval a Kerhett kikötőben, így el tudta képzelni miféle városkát ölel körbe és óv a tengeri ragadozóktól az a rács, melynek ívét jelöli a kövel száz pálmafából
álló fasor.
Hátra sem nézett a szolgára, csak intett egy aprót, hogy indulhatnak. Úgy lépett el a két hatalmas homár őr mellett, mintha haza érkezne.
Fedd Horkett lépett elé abban a zavarbaejtően szűkre szabott öltözékében, mejtől Neelo minden alkalommal megkívánta a szikár fekete férfit. ismerte a történetét, ismerte a lojalitását, de nem ismerte az ösztöneit. Fedd Homkett bőre szénfekete volt, füleit és orrát, valószínűleg szemeit is tengeri életmódhoz alakították. Hosszú laposkörmű ujjai közé úszóhártyát építettek, melyeket elegáns természetességgel viselt. Mezítláb volt, ami olyan erotikus volt neelo számára, hogy maga is meglepődött.
Fedd Horkett mélyen meghajolt előtte. Neelonak így módja volt hangtalanul kiengedni a bennszorult levegőt, fűzővel és vággyal megszorongatott tüdejéből.
-Öltőzőszobára és két öltöztetőre van szükségem.
-Igenis, úrnő. Kérlek fáradj velem.
Neelo ismét oda sem nézve intett a szolgának aki fonott ládáját hozta.
A shakrikator követség hatalmas volt és brutálisan demonstrálta a homáremberek véleményét a világról. Szépség, nagyvonalúság és erő játéka volt itt minden szeglet, bútor és látvány. Neelo kinézett a z öltözőszoba ablakán és apró elégedett mosollyal nyugtázta az épület tökéletes tájolása miatt elé táruló látványt. A nap éppen leukott az óceán mög. A hosszan előrenyúló móloknál álló hataklmas utasszállítóhajok mint hatalmas kíséretetek sötétlettek. Az ég bíbor és narancs volt, feljebb lila és mély tintakék. A tenger aranyszínben csillogott, de az öbölben a sötétkék víz alatt felderengtek Kerhett homárnegyedének fényei. A kis öbölben utcák rajzolódtak ki, és az a híres üvegsétaút, melyben haladva az emberek száraz lábbal sétálhattak a tengerfenék ucáin. A sétálóutca üveg és acálcsőve mélyen lekanyarodott a homárnegyedbe és kanyargósan tért vissza az öböl másik oldalán.
Neelo egy szó nélkül felöltözött. A segédek mindent a helyére illesztettek rajta, csattok és pertlik, patentok és rejtett záródások segítették, hogy a merész és kihívó ruha olyan külsőt kölcsönözzön neki, mintha egy másik bolygó nemes idegen fajának királynője lenne.
Penelope Khinna fon Amber nagyjából így is tekintett magára. Ritka, kihalóban lévő nemes és nagytudású faj egyik utolsó példányaként, aki nem vesződik már a szaporodással.

Azt szerette a legjobban ahogy a beszélgetések egy pillanatra megakadnak, ahogy kiterjeszetett aurája beleakad a bálozó tömegbe. Két métenél pár centivel magasabb sudár alakja, jellegzetes kasztszimbólumként viselt haja, és elemi magabiztosságot sugalló tekintete ellenálhatatlanná tette. Ezt csak mégjobban kiemelte elöl térd fölött végződő, hátukl földig olmó sárga-narancs fűzöld ruhája.
Szemével Fiendet kereste, majd ráakadt és meglátta mellette Zedan Twillartot is. súlyosra sminkelt szemei összeszükültek. Twillart egy bájos nővel kezdett táncolni. A nő éteri alakja méltóságteljes volt, arcéle finom. Neelo kiterjesztette az érzékeit és beszippantotta a nő illatát. A parfümökön átcsendülő ferromon szagát egzotikus izzel vonta be a kén csípős pikánssága.

-Senki más nem vette volna észre, drágám. - hajolt közlebb a bátyjához, miközben gyümölcsöket válogatott a sárászöld asztalról. - Senki más.
-Én a társnőjével tettem egy kört mélyvizi kapszulában. Kellemes, pihentető volt a nyüzsgés közepette.
-Az egyik férfi kért fel táncolni, láttad?
-Nem, sajnos nem. - Fiend felnevetett - Melyik?
-Nem a fekete, bár ha valamire kedvem támadna ma, az a fekete. Kár hogy a távolban mulatott a barátja táncán.
-Mi lesz a következő  lépés? - lassan haladtak asztaltól asztalig, a fehértől indulva a sárga ételekkel megrakottól lassan jutottak el a bíbor ételeket kínálóig a zöldeken és a lilán keresztül.
-Szerintem hazudnak.
-Jah! persze, hogy hazudnak. - Fiend két nagydarab vöröslő halszeletet emelt a tányérjára. - Twillart szerint szélhámosok.
-Oh. Kénytelenek leszünk.
-Kénytelenek. - Fiend felnézett Neelora és megnyalta a száját.- A feketét szeretnéd?
-Ahogy te is.