Audiencia

-Uram, hogy rendelkezik? Biztosítunk hajót a kisasszonynak?
-Nem, Vong úr, nem biztosítunk hajót a kisasszonynak. A kisasszony és az ifiúr megoldja az odajutást. Nekünk megbízható fülre van szükségünk.
Előrehajolt és diszkréten a zsebkendőjébe köhögött.
-Uram, ha belepillantana a Bredfor Times múlt heti számába...
Az uraság sötét szemei megrovón meredtek a szolgára.
-... az ópiumról...
-Vong úr, lenne szíves behozni a küldeményt?
Vong út várt egy pillanatot, aztán a csövek jellegzetes búgása odaért és neki más dolga nem maradt mint kivenni a gőzposta kapszuláját.
-Parancsoljon uram.
Az uraság letette kezéből a zsebkendőt, nem törődve a vérpettyekkel. Pecsétgyűrűjével nyitotta a zárat és kibontotta az üzenetet. Hümmögve olvasta el a sűrűn írt lapokat. Vong úrra csak nagy sokára figyelt fel.
-Van még valami mondanivalója?
-Jared Khem, uram.
-Igen, igen. - Bólintott és letette a köteg papírt.
Az uraság sötét bőrén apró vékony hegek hálózata futott. A szeme körül beleolvadtak a ráncokba. Vong úr félte és tisztelte ezt az embert. Jared Khemet azonban szerette is.
-Nincs jó bőrben uram.
-Egyikünk sincs, Vong út. Hozzon gendellát és valami lédús gyümölcsöt. - Visszadőlt a fotel vastag háttámlájának. A kutya a lába mellett felemelte a fejét. Gazdája heges keze finoman cirmolta a két füle közti ráncos bőrt.
-Jönnek már. Jönnek. Ha ennyit vártunk, ezen a pár napon nem múlik már semmi.
Jared Khem belépett a besötétített nappaliba. Elméje kinyúlt a ház ura felé és ismerős kézszorítás érzetével ölelte be annak vénséges vén gondolatait saját fiatal elméjébe.
-Nem tudom uram, mi lenne a helyes. Úgyhogy eljöttem a két rossz közül az ismertet választva.
-Helyesen tetted fiam.
A kutya kinyújtózott és kiügetett a napfényes belső kertbe.