Munka

A csapzott férfi hevesen tépte le fejéről a repülősszemüveggel egybeépített sisakot. Az arca sötét volt, csak a szemüveg védelmében maradt meg az eredeti bőrszine. Újraformált szemében a blende ráélesített az elé sietőkre.
-Kevésen múlt, Elődök Hada! De milyen kevésen! - kiálltott nekik és a hóna alá csapta a sisakot. Szedte a lábát, hogy az erős szélben mielőbb fedezékbe kerüljön a hajón. Közben meglazította a hevedereket a mellkasán. Az első akivel találkozott sietve kezet fogott vele, majd a hátára erősített csomagot emelte le róla, sietve, menet közben. A másodikkal is kezet fogott és a kezébe nyomta a sisakot. Lelkesedése nem csappant. Csak úgy dőlt belőle a szó.
-A turbináink okozták a gondot. A platón billegtünk mind, uraim. Olyan vészterhes merülés volt ze, amiben még nem volt részem.
A vele siető három férfi lekesen veregette a hátá-vállát.
-Te vagy a legjobb, Brow, nemhiába.
Végre beértek a hajó utasterébe. A kapitány a hídon fogadta őket. Széles térképasztalán egy porszem sem látszott. Lábánál ott pihentek a ládák. Browl szeme rá tapadt a rozsdás, korallokkal dúsan benőtt kupacokra. A kapitány intett, hogy mindenki menjen ki. Hárman maradtak, a kapitány, aki nem szállt alá, a megbízó, aki két tenyérrel támaszkodott az asztalra és kisfiús kiváncsisággal pislogott a ládák felé, és Brow, aki alászállt és életét kockáztatta ezekért a holmikért. Brow zavartan fordult körbe, aztán tisztelegve ütötte össze a sarkait. A nehéz ólombetétes csízmák kondulva csapódtak össze.
-Uram, engedje meg, de nem biztonságos itt kinyitni. A Morabe Hills íly mohóság... khm ilyen meggondolatlanság miatt süllyedt el. - zavartan nézett a kapitányról a megbízóra. - Nem tudhatjuk biztosan, hogy mi van benne...
A megbízó egyetértően bólogatott.
-Mondja Brow, mi volt odalenn?
-Egy elsüllyedt hajó, uram. A kéreglemez szélén billegve, lassan sodródva le a mélybe. Amikor behorgoztuk leszakadt a felső lemeze, úgyhogy alá kellett szállnunk, hogy addig fenn bírjuk tartani, amíg kipakolunk.
-Értem...
-Olyanok, uram, mint a hamu. Úgy néz ki, mint egy hajó, egyben van, de nincs benne semmi. Üres korall meg mészkő, zárvány, luk a kőben. A vas kirohadt már nagyon régen. Ezek valami brutális habfémből vannak, amit nem bír felemészteni se a víz se a mélylények se a tengeri állatok. - kissé riadtan nézett hol a kapitányra, hol a megbízóra.
A kapitány az asztallapot nézte, láthatóan nem kívánt belefolyni a vitába.
-Kinyitjuk. - lendült el a megbízó és negy sóhajtással felemelte az asztralra a súlyos ládák egyikét. Az övéből kétélű kést húzott elő és elkezdte megtisztítani a láda egyik oldalát. Brow megbabonázva nézte. Lassan rés nyílt az vastagon benőtt felületen és a megbízó felkiálltott örömében. A láda felső fele több darabra tört, belül azomban érintetlen volt. A legkönyebb szivacsos szerkezetű habfémmel volt kitöltve, ami pontosan felvette a benne tárolt tárgy körvonalát. A megbízó kiemelte a hosszú bonyolult tárgyat és gondosan megvizsgálta.
-Tudja mi ez Brow?
-Nem uram.
-Akkor jó. - mondta és visszatette az épen mardt félbe.

A kantinban nagy volt a hangzavar. Kanál és tányércsörömpölés, ételszag és emberszag keveredett a tenger sós permetével. Kint tombolt a szél. a hosszú asztal körül katonák és matrózok üldögéltek. Volt aki még nyammogott az únásig ismert ebéden és volt aki már rég elpusztította. Téma volt végre. Felpezsdült a beszélgetés.
-Öregem, ez a Brow, ez nem semmi!
-Sokatpróbált öreg harcos, nem hiába!
-Láttátok a csávót a Léggyel?
-Jah. Sosem láttam még Legyet, azt hittem mese.
-Ki ez az ürge?
-Szerintem kalóz.
-Kalóz e? Haha. Azt idejön és nem köti el a hajót mi? He? hahaha!
Kitört a röhögés. Aztán az egyik hirtelen felpattant és kirohant a kantinból. A többi egy pillanatig csak bámult.
-A Légy! Nézzük meg a Legyet!

A kis masina nem volt nagyobb fürdőkádnál. Apró műszerfala, botkormánya és két pár finomszövésű szárnya volt. Apró hajtóműve az ülés alatt. A megbízó hamarosan kijött a kapitánnyal az oldalán. Brow valamivel lemaradva mögöttük. A fickó felpattant a Légyre és egy pöccintéssel beindította. Pár perc múlva valahonnan a magasból kötél ereszkedett alá, és fél óra múlva az össze sáda felkerült egy szürke színű, szinte láthatatlan léghajóra.
-Ki ez a fickó, uram? -kérdezte Brow a kapitányt félszegen.
-Fon Amber embere...
-Uhh. - Brow beletúrt kócos hajába.
-... Zedan Twillart.