Cselédek és urak

Vong úr fáradtan roskadt le a konyhában álló stokira. Marisha, a kistermetű úraformált rabszolganő ügyesen serénykedett a hatalmas konyhában. Apró teste ellenére pontosan és igen gyorsan dolgozott. Az ő magasságához igazított guruló létra segítségével, mint valami kecses apró pók futkosott a lálakkal és zsákokkal a tűzhely körül. Négy újraformált karja magától érthetődő profizmussal dolgozott.
-Vong úr, egy kávét? - kérdezte a komornyikot és választ sem várva nyomott a kezébe egy csorbaszájú bögrét.
-Kedves tőled, de amit nekünk főzöl ihatatlan.
-Az a te bajod, hogy az uraságét szagolod! - nevetett a nő miközben megkostolt valami krémet. - Várható délutánra valaki?
-Jared Khem, esetleg a banktól valaki, de le kellett foglaljam a Montent casinóbeli blackwoodot neki.
-Akkor minden rendben. - Marisha visszatette a fedőt a serpenyőre és hirtelen leült a konyhapultra. Kezeit köténye zsebébe rejtette. - Jobban van?
-Azt hiszem, most valóban jobban van. Neelo csinált vele valamit.
-Gyűlölöm azt a ribancot. - fintorgott Marisha.
-Születése óta ismerem. - Vong úr óvatosan a kezébe nyomott kávéba kortyolt. - Amikor nagyon, de nagyon kellett akkor a bácsikáját támogatta. - Vong úr lassan csóválta  fejét, szemei fókuszálatlanul meredtek a bögrébe. - De hacsak teheti alávág neki.
-Kicsiben az ilyen értelmetlen. Az örökösök életében is támogasság a pénzforrást, különben nem lesz mit örökölni.
-Igazad van Marisha, bölcsen szólsz mint mindig. Neelo azonban az anyja vére, míg Fiend az apai vonalé.
-Milyen volt az apja?
-Sosem láttam.
Marisha tágra meredt szemmel csodálkozott a komornyikra.
-Az hogy lehet?
-Egy nap megérkezett a nő. Várandós volt. Az úr beszélt vele, majd utasításokat adott a gyermekekre vonatkozólag. Addig azt sem tudtam, hogy van fia.
-Oh. Tehát nem rokonok valójában. - vigyorodott el a szakácsnő.
-Szerintem azok, Marisha. Ugyan olyanok, lényegében. Ezt nem lehet megtanulni.
Hosszan forgatta a pocsék kávéval teli bögrét. Marisha megvonta a vállát és leugrott a pultról. Folytatta a munkát, kevert és matatott tovább. Végül Vong úr szólalt meg újra.
-Marisha, ha megtennéd, valami tengerit is főzz ma...

Délután az úr méltóságteljesen kilépett a házból és felszállt a konflisra. A Montent kaszinóba hajtatott és ott azonnal a blackwood terembe ment. Gondosan felakasztotta a kabátját, letette a kesztyűjét és a kalapját is. Mély levegőt vett és körbejárta a monstrumot. A hatalmas gépkocka mint valami sarkára állított pimaszság lebegett a terem közepén. Ő meg-megállva figyelte. Közel egy órát szánt rá, aztán meghúzta a falikart és nakiállt játszani.
A casino alkalmazottai néha frissitőt és gyümölcsöt hoztak neki, aztán magára hagyták a szerkezettel. Ő megszállottan kergette benne a golyót, karok és tekerentyűk segítségével forgatva és osztva részekre a kockát.
Este volt már mire végzett. Alul a kis nyíláson kiesett az elefántcsont golyó. Ő felvette és két tenyerébe zárta. A kocka még mozgott, lassan osztódott, mint valami élőlény, egyre kisebb és kisebb darabra. Ő állt és nézte az osztódást, kezében forgatva babusgatva az elefántcsont golyót.
-Szép munka volt Jared, igazán szép munka. - suttogta, és mellényzsebéből tágulóoldalú fiolát vett elő. Aztán belépett a kocka egykori belsejébe, a szoba közepébe. Az osztódás már csak itt zajlott. Végül feltárult a kockába rejve, mint valami hatalmas gépgyümölcs adta elő a magot, a mindent mozgató eszenciát és ejtette maga alá, mint egy kotlós. Ő ugrásra készen várta a felnyitott fiolával, és utolsó cseppig felfogta a közel három deci földnektárt.
Gondosan bezátra a kis tárolót és kabátjába rejtette. A golyót tenyerén vizsgálva lépett ki a casino játékterébe. Ott körülnézett és a pénztárhoz ment. A pénztáros megilletődötten zárta be a kis kabin ajtaját és intett egy biztonságinak hogy menjen vele.
-Elnézést uram, de tudja a szabályozás.
-Igen, tudom.
-Természetesen nem nyerhette volna ki belőle a golyót ha a puszta kezén túl másra is támaszkodott volna, de megérti ugye, hogy a saját szememmel kell látnom.
-Természetesen. - még mindig szorongatta az elefántcsont golyót. ami lassan kézmeleg lett tenyerében.


-Jó estét uram! - sietett a gazdája elé Vong úr.
-Jó estét. Készen áll a vacsora?
-Természetesen. Parancsoljon. - Vong úr lesegítette a kabátját. -Nem tudom nem észrevenni úram, milyen jó színben van.
-Négy órámba telt, de sikerült megoldanom a blackwoodot, amit javasolt.
-Oh! Uraságod elméjéhez nincs is fogható.
-Küldjön egy szeretet csomagot Jared Khemnek, Vong úr.
-Tárgyit vagy élőt, uram?
Az uraság megtorpant és hátrafordult a komornyikhoz.
-Küldjön neki jegyet Madame Pino házába, az Olajozott Ütem-re. - elmosolyodott - Vong úr, van szeretője, Khem úrnak?
-Tudtommal nincs.
-Akkor jó. Nem teheti meg, hogy visszautasítja, ám nem venném a szívemre, ha emiatt megvonná magát tőle a szeretője.
-Igen, igen. Azonnal intézkedem. - Vong úr igyekezett a beszélgetést a vacsorára terelni. - Parancsoljon.... Narancsba forgatta Marisha, de vannak tengeri halszeletek, citrommal, nyersen is és füstölve is, ahogy uraságod szereti...