naplók - Neelo FonAmber

Túl lassan haladunk. Túl lassan. A matrózok lanyhuló türelme és erősödő félelme ellenem dolgozik. Nem hiába mondták már riguriában, hogy figadjak inkább Shatter matrózokat. Azoknak legalább levághatom a kezét, farkát avgy fejét ha renitenskedbnek. Ezek a khimmi bunkók hangosan gajdolva imátkoznak sosem volt isteneikhez, hogy tépjék ki a szívem, vagy szakítson fel falloszuk szájig. Amint odaérünk egyesével tépem ki a nyelvüket.
Fivéremről továbbra sincs hír. Csak Zidan van oly megbízható, hogy előttem jár pár nappal. Segítve tájékozódásom, ha eltévednék. A légy nem oly láthatatlan ha valaki a szövetet vizsgálja, és maga Zidan sem oly észrevétlen egy kikötővárosban mint reméli.
Meghúzom magam. Tartózkodom a fedélzeten mutatkozástól és elsőtisztemen kívül nem engedek magamhoz senkit. Az elsőtiszt egy Barkhum nevü artalonzi kalóz. A kedvemért minden nap mosdik és kétnapont a aborostáját is lenyesi. a fogait rendberaktam, amiért igen hálás, a szerve kivételes. Bár szép kedvesem otthon hagytam és szerető bátyám ölelését is hiányolnom kell ezúttal, ez a bugris tengerész legalább emlékeztet arra minő sár is vagyok.
De mindegy is ez, hisz ahova megyünk ott újra osztották a rangokat, és sokkal nagyobb súly ami a fejemben van, mint ami a lábam között.

Remélem ha ott állunk maj egymással szemben nem kezdi bizonygatni, hogy gondolt rám. Undorítóan kiábrándító lenne. Kénytelen lennék kiengedni a dühöm.