naplók - Laurie 'Fiend' FonAmber

Második kör. Végtelen unalom csupán ez az út. Örök szél és zúgás. Kietlen vidékek, változatlan étrend és két férfi társasága heteken át. Fenísz is szeles volt az évnek ezen szakában. FonAmber úr, kinek nevét viselem jobban viselte felbukkanásomat, mint számítottam. A helyiek ugyan nem tekintettek fenyszinek, de ezen magam nem lepődtem meg, csupán az öreg úr fájlalta kissé.
Beszélgetésünkből kiviláglott, hogy sokkal többet tud a családomról, mint amit valaha remélhettem, de mi tudással több vagyok most, fájdalmam annál nagyobb.
Mindeközben hogy a rá várakozás üres óráit eltöltsem hosszú sétákat tettem feníszben és megtelepedtem délutánonként számomra is hozzáférhető könyvtárában. Jellemem sajátosságai, ahogy FonAmber úr olya diplomatikusan fogalmazott börtönt csináltak nekem egyetlen röpke órából. Figyelmemet ellankaszthatta a szokatlanságban rejlő otthonosság. Szemem elgyönyörködött az idegen szépségben mit hófehér bőt és hollófekete haj kontrasztja mutat. Gondolataim folyvást visszakanyarodtak a sakrikator bálra.
Akkoriban annyira elfoglalt Neelo mesterkedése a vagyon körül, hogy nem fordítottam kellő figyelmet azokra az apró jelekre, miko máskor megóvtak a hasonló helyzetektől. Most nem tudtam szabadulni a vágytól, hogy azt a hangot újra halljam, azt a bőrt újra lássam, illatát titokban belélegezzem miközben elfordul, vagy miközben felsegítem vagy le pompás kabátkáját.
Férjek, szeretők sosem zavartak. akit kinéztem megkaptam. de mit kezd egy kuriúzumokra moccanó szív egy előddel, ki valószínűleg már tovább is állt erről a nevetséges, szénfüstös világról. Világutazó, jogos fensőbbrendűséggel. De vajon a feníszi vérem nem ad okot egyenrangúságra vele?
Miközben ezen gondolatok kavarogtak bennem, és vágyam nem volt képes enyhíteni tartósan egy ledér feníszi nő sem a könyvtári elmét a nevéről faggattam.
Soha akkora döbbenetet nem éreztem. Gyomrom összeszorulva torkomban lüktetett.
Előd. Simona Palazzi. Romeo Donderra társa az utolsó háborúban. A kapuzárásban és újranyitásban részt vett hatalmas előd mágus. Bábhagyományunk tőle ered, mondta a könyvtáros, ahogy Cleo azóta kipusztult dohányültetvényei is az ő tiszteletére sarjadtak egészen Mortencia városkapitány uralkodásáig. Sajnos az akkori vízmérgezés elölte azokat a töveket.
Rohantam FonAmberhez, hogy elújságoljam neki. Ő csendesen mosolygott és megveregette a vállam.
-Mindig az kell, ami elérhetetlen, igez?
-Nem elérhetetlen. Itt volt. Lehet, hogy itt van.
-Ha megmondom utánna mész?
-Igen.
-Világseb.
Mélyen magamba néztem. Mi lehet nagyszerűbb mint hölgyemet meglepni egy ilyen kiváló helyen. Együtt léphetnénk be a végtelen lehetőségek kapuján!