Előkészületek

Kabbon Mortel nagydarab ember volt. Erős, robosztus alkatú. Szigorú arcát viszont gyakran rendezte sugárirányú ráncossá a nevetés. Keményen megkövetelte a sordásában azt annak a pár szabálynak a betartását, amit fontosnak ratott, de a társaságot, családját minden más tekintetben békén hagyta. Majd' kéttucat gyereke volt és számos unokája. Érdekeltségei Sütkérben és Roppantórévben is voltak. Shaddlerrel nem foglalkozott ahogy Tarvizet, Uther területét és Közösködöt is hanyagolta, a Baist területét. Mindenhol máshol számottevő volt befolyása. Úgy szőtte be Armadát, mint egy pók.
Jared a szokottnál is zárkózottabb és távolságtartóbb volt, mint rendesen. Kabbont nem érdekelte Lorához fűződő zavaros viszonya, ahogy őszintén hidegen hagyt mások magánélete. A mérnök értette a dolgát. Pontos volt, gyors és előrelátó. Kabbon bízott a szakértelmében. Arra azonban nem volt felkészülve, hogy a mérnök ilyen pofátlanul belehelyezkedjen a kalózlétbe.
A kis szoba a leguiriai hajóból nyílt. Kabbon saját maga fogta be ezt a hajót tizenegy éve. Hetekig figyelte a kikötőben, Kifigyelte az utasokat és beszélgetett a matrózokkal is. Aztán jelentkezett hajószakácsnak és Rugh-Arumnál heveny fosós vacsorát szolgált fel. A legénység java ágynak esett. Ki is kötöttek annak rendje s módja szerint Arumban. Az utasokat bevitték a Négyek szentélyébe. Ő eljátszotta a haldoklót, majd négy kellően megfizetett matrózzal egyszerűen ellopta a hajót. A hajó neve eredetileg Flocker volt. De Kabbon egyáltalán nem érezte találónak egy hatalmas, lassúmozgású elsüllyeszthetetlen tökéletességű matuzsálemhez. Úgyhogy amint beálltak Baziliko dokkba átfestette és elnevezte Lady Aureliának, a Hyaim mellett virágzó bordélyház madamja után.
Jared kis titkos szobája új volt az Aurelián. Kabbon felhúzta a sezmöldökét és gyanakodva lépett be a zsúfolt helységbe. A közepén valami raklap állt, rajta temérdek láda és csomag. Jared szemérmesen mutogatta Pjotrnak a ládák tartalmát alig megemelve azok fedelét. Pjotr mint valami kereskedő fitymálva lesett beléjük.
-Jared, maga csupa meglepetés.
-Ugyan, Pjotr, csak aklimatizálódom.
-Na igen...
-Ürítsék ki ezt a szobát azonnal. - Kabbon arca egészen elfehéredett. Pjotr és Jared rámeredt.
-Azt tesszük, nem?
Kabbon halántékán megjelent egy izzadtságcsepp.
-Akkor siessünk.
Jared szája sarkában kis mosoly jelent meg.
-Ilyesmihez nem értenek, Mortel úr?
Kabbon Mortel úgy nézett rá Jaredre, miközben a vállára kapott egy ládát, hogy az jobbnak látta nem firtetni a dolgot.
-Hol a hajója Khem úr? - kérdezte már valamivel nyugodtabban miután kihordták a holmik javát.
-Ez az. - mutatott szégyenkezve a mérnök a raklapszerű lapra.
Kabbon Pjotra nézett, aki vihogott.
-Megtetszett, ugye, Jared? Beleszeretett a zártvárosi gépbe?
Jared méltósággal tűrte az élcelődést.
-Nem fog működni a mágia. Mondtam már elégszer, nem?
-Ez nem mágia, Kabbon úr. - mondta Jared csendben. - Ez fizika. - mutatott a platóra ami ahogy fogytak a ládák róla valóban megemelkedett. - Nagyjából négy embert bír el. Nem tud átrepülni egy hajó felett, de viszonylag nyugodt víz felett stabilan repül.
Kabbon lette a ládát amit a kezében tartott és nézte a lapot. Aztán megrázta a fejét és mint kis szitkozódik szűrte a foga között.
-Elődök!
-Én nem! - kapta fel a fejét Jared.
-Nem, maga Jared csak tiszteletbeli előd, ahogy tiszteletbeli feníszi is. - röhögött Pjotr és kitette az utolsó ládát is.
Jared csóválta a fejét de ő is nevetett.

------------------------------------------------------------------------------

Dante megállt a kabin előtt és mély levegőt vett, aztán bekopogott határozottan, mint a végrehajtó.
Az ajtó feltárult és ott állt Uther egy törölközővel a derekán.
-Gyere be.
-Kösz.
-Nem bánod? - intett Uther a dézsa felé.
-Dehogy. Csak nyugodtan. - ült le Dante a fotelbe, félre túrva Uther ruháit.
Uther sóhajtva ereszkedett vissza a forró vízbe.
-Mi járatban?
-Te a Csillag városából jöttél, ugye?
-Hát diplomatának csapnivaló lennél. - nevette el magát Uther. Dante csak elmosolzodott.
-Azoknak az időknek már vége.
-Igen, onnen.
-Ahogz a Remény városában az élettel az erőkkel és a valódi szövettel operálnak, úgy a Csillag népe mihez ért?
-A véletlenhez, a holt anyaghoz és a valódi szövethez, igen.
-Nagyszerű.
Uther is bólintott de nem értette mire.
-Elmegyünk kicsit rendetvágni ay új-corbunzi flotta és a murénák között, mint gondolom tudod.
-Igen.
-Elvinném a kardod, ha nem bánod. - fejezte be Dante és ki si nzúlt a nemesw ikerpenge felé.
Uther szemöldöke felszaladt a homlokán és ugrásra készen várta mihez kezd Dante. Dante azonban mielőtt hozzáért volna a markolatokhoz felnézett Uterre. Szeme egy huncut gzereké volt.
-Ha nagyon ellenedre van a dolog, nem teszem. - vigyorgott kezét továbbra is centikra tartva a markolatoktól.
-Nem könnzű használni.
-Gondolom.
-Miért adnám oda?
-Hogy biztosan sikerrel járjunk.
-Akkor mehetek én magam is.
-Én már előbb vettem jegyet, és Jared repülő masinája nem bír el négy harcostermetű férfit. - Dante cápamosolya nevetésre késztette Uthert.
-Vidd.
-Hogy mondtad? Engedni kell őket?
Uther bólintott.
-Csak akkor fogj a markolatra ha ölni akarsz.
-Szép, hogy így megbízol bennem. - vigyorgott az amerikai.
-Nekem már mindegy. A Csillag távozott.
-Jött helyette más.
-A Remény? Az jó jel lenne.
Dante kezében a két karddal, miket úgy fogott, mint egy csokor virágot rámeredt a vízben ázó bajnokra.
-Fennis a hátunk, Uther, a Padre a szárnyunk, a Remény mindig is velünk volt és akármit is tervez egykori Csillagod ha megpróbál megállítani egyszerűen levágom, a változás nevében.