Történelem

Tagrhorm, tárnatemplom 
A nedves földszag, a rebegő fények és a csend. Az a mélységes süket csend amit csak holtpolgárok képesek tartani akkor is, ha százával állnak egy visszahangos földalatti szilakupola alatt. Emlékezett Utherre, akit fejjel lefele lógattak fel két társával együtt. Kezüket a talajhoz kötötték egy hosszú vékony kötéllel. Olyanok voltak mint valami bizarr artistaszám szereplői.
Anton emlékezett a torkában savasan maró félelemre és undorra. Emlékezett a Grom szavára a bírák termében, miszerint azzal, hogy felrobbantotta a Vezeklés Tornyát és így eltorlaszolta a megáradó Xiratest megmentette a várost. Ez így ebben a formában igaz is volt. Ő jobban sajnálta a történetben megbújó véletlent, de fejet hajtott az akaratnak mely ezt így rendezte. A toronyben pusztult vagy kétszáz Lich és kéttucat ghoul. Bár a holtpolgárok számára az újáépítés rituáléja már már mindennapos, épületeket, szentélyeket nem szívesen építettek. Fizikai erejüket nem használták ilyen mocskos munkára, az a kevés halandó pedig akiket vérük miatt tartottak drágább kincs volt, semhogy építkezésen pazarolják el drága nedveiket.
Anton Rien mint nagyszerű halandó kiérdemelte a szentséget, hogy holtpolgárrá váljon. - hangzottak a Grom szavai. Anton remegni kezdett és térdrerogyott. Öklendezett és fohászkodott Nimohielhez, hogy bocsásson meg neki. De a Remény olyan távol volt a Világsebtől és ettől az valóságosan gyilkos de illúzióvárostól amilyen messze csak a menyekben lehetne.
Uther lógott jobb szélen. A tömeg rezzenetlenül nézte a rítust. Anton remegett. az egykori viharhajó kapitány, Fennis szülötte, aki hűségével kivívta, hogy felderítő útra küldjék a legtávolabbi vizekre, akiért katonái az életüket is adnák most valami bizarr okból holtpolgárrá fog válni. A rítus egyszerű. Egy vámpírból kell vért igyon. Aztán várni 6-8 órát és kiderül, hogy a véletlen vagy a Poklok ura mit határozott, a négy fajból melyikké alakul. A ghoulok akik ezidő alatt egy speciális főzettel itatják mehetnek napra, sosem alszanak és testi erejük is hatalmas, de nem többen gondolatakiban egy hű szolgánál. A lichek állnak ezen teremtés csúcsán. Inteligenciájuk minden más élőlényt túlszárnyal, de ez az óriási agy el is rejti előlük a világot. Ott tobzódnak a hatalmas elméleteik és bonyolult intrikáik között. A baist a leg hatékonyabb harcos. Megtartja az eredeti ember emlékeit és intelligenciáját de vámpírizmusa hamar deformálja azt. Gyorsak, alaváltók és kegyetlenek. A bansheek csak nekik engedelmeskednek. A bansheek, igen. Anton emlékezett a rituálére amikor egy holtpolgárból, egy nagydarab kövér férfiból banshee lett. Az egykori férfitest összezsugorodott kiokádva rothadó masszaként mindent ami felesleges volt hozzá és végül ott állt egy hatalmasra tágult szemü női testbe zárt halál. a banshee szava maga a pusztítás. Ha sikolt nincs élőlény mi túlélné legyen az parányi vizi lény vagy ember, állat vagy gomba, növény, mindegy. Ha csak suttog is lehullanak a levelek, kelések nőnek a bőrre és megrothad a víz. Hogy kiből mi lesz senki sem tudja.
Anton Rien ott állt a lich-el szemben, háta mögött a halál néma tömeg. Faltonius Agramor feltárta a csuklóját, a rituális késsel megvágta magát és odatartotta Anton elé lassan csöpögő karját.
Anton neveltetése a tündöklő és tökléletes Fennisben nem engedte meg az öngyilkosságot. Fennis az élet, a minden külső viharok és háborúktól védett kikötő ami az életet és benne az isteni tevékenységeket, amiket máshol mágiának hívtak volt hivatott megőrizni. Nem vethetett véget önkezével az életének, mert akkor tudatosan tagadná meg azt ami mostanáig éltette, hogy Istennek terve van vele. Hogy a Patrónus nem véletlenül küldte őt ismeretlen vizekre és a remény és vágy, hogy hazajuthat egyszer. Uther ott lógott nem messze. Ha ő meg is tagadja a rítust csak annyit ér el vele, hogy őt és Uthert is szárazra issza a tömeg. ha ő elfogadja az az áldozat amelyiket választja az övé. Az lesz első ivásának csapja mikor átváltozik. Választhat most. Nyilván Uthert választaná és nem inná halálra. ha lesz elég önuralma hozzá. Ha elfogadja... Nem tehet mást.
Előre lépett és lehajolt hogy ajkait az öreg szürke karhoz érintse. Két Ghoul lépett mögé és odafogták a fejét.
Légszomj és a vér édes íze.
Három korty.
Négy.
Szomj.
Egyre erősődő undor és a könnyei ahogy összekeverednek a tisztátalan vérrel.

Tükör-tenger
Uther belesett a csónak alá. szája cserepes volt, de a szeme fénye elárulta, hogy nagyon is élő. Anton kinyúlt felé. Ajkai taplók, hangja egy kísérteté. Látta a saját kezét amin poros szürke foltokban száradt saját testnedvei. Egykori vére. Aszott százéves keze mohón kaptak a harcos felé. Uther nézte egy pillantot aztán lehajtotta rá a csónakot.
-Innom kell Uther. - hallotta szánalmas könyörgését. - Innom kell...
Uther órák múlva vette le róla a fedezéknek használt csónakot és odahajolt. Csuklóját odatartotta Anton szájához és várt.
A vér szaga.
Hús. Vér.
Élet.
Fennis.
Uther.
Anton eldobta magától a testet és szűkölve hátrált a tutaj végéig. Uther mozdulatlanul feküdt ott ahova dobta.

-Biztos jól vagy?
-Aha. - Anton bekötötte Uther szétmarcangolt csuklóját. Nagyon sok vért veszettt. Csak feküdni tudott.
-Megittam a vizet. Látsz hajót? - suttogta Uther halványan.
-Nem.

-Hé Uther Doul? Te vagy az?
A matrózok kiálltása ébresztette. Éjszaka volt. Anton nem volt sehol. A kulacs tele volt vizzel. Ivott.
-Igen. - krákogta a tőle telhető leghangosabban. - Igen.
-maradj ott! - süvöltötte a kalóz - Rossz pénz nem vész el, mi? Lemgyek érted.

Armada flotta, Prothom Queen, Armada zászlóshajója
-Mennyit vártak?
-Ahogy megbeszéltük, három hónapot szándékozunk. De eddig csak nyolc hét telt el.
Uthert halkan rázta a nevetés. Előredőlt és homlokát az asztallapra támasztotta, karjai lelógtak a teste mellett.
-Nagyszerű.
-Uram? - Gij Jin közelebb lépett.
-Négy évet éltünk bent, négy évet két hónapot és 22 napot. Másfél napot voltunk a tengeren. - felnézett a szolgára.- Mit gondol?
-Hogy remélhetőleg megérte.
-Sajnos nem. - sóhajtott Uther és visszadőlt az asztalra. Hosszú percek múlva felállt. - Pirkad, jól látom?
-Igen Uram. Olyan 20 perc van még napfelkeltéig. Akkor őrségváltás lesz és teszünk egy kis járőrözést pár mérföldes körben.
-Hozzák fel nekem ide a csónakot a tutajról. - mutatott a szoba közepére Uther.
-Jóh. - vont vállat Gin Jin. - Be, ide a szobába?
-Igen.

-Kedves tőled. - járta körbe a csónakot Anton.
-Szívesen. - Uther felpillantott a sült felett Antonra. - Nem látott senki?
-Nem. Átváltoztam.
-Hasznos. - vigyorodott el Uther, de a fenyszi nem viszonozta a gesztust. -Mi a terved?
-Ha már így alakult életben maradok.
-Hogyan?
-Beszélek a legénységemmel.
-Bátor.
Anton felcsattant.
-Mégis mit csináljak?
-Nem tudom. - Uther belemeült a sültbe. - Valószínűleg ez a legjobb amit tehetsz. de ami sokkal nagyobb kérdés, hogy hogy reagál a nejed.
Anton lerogyott a csónak gerincére.

Armada flotta, Hima virága, Anton Rien lakóhajója
-Zavarhatlak Khimara?
-Gyere be Uther. Már vártalak. - Khimara magas szikáran izmos alakja szemet gyönyörködtető volt. Hosszú feníszi tincsei királynőivé tették fejtartását. Nagy barna szemei barátságosan és végtelen szomorúsággal néztek Utherre. 
- Kérlek meséld el mi lett vele.
-A Harsogó egyszerűen leégett alólunk. Marza és Root odavesztek. Anton és én Lemockkal  bevetettük amgunkat a vízbe. A partvidék amit elértünk sziklás volt és a távolban város látszott. Hajnalodott. Lemock megüvegesedett, így tudjuk, hogy ez az ő vágyait és félelmeit jelentő út. hamarosan teljesen lekopott mellőlünk. - Uther leült az asztal mellé és narancsot kezdett pucolni. Khimara leült vele szemben és nézte a narancsot pucoló kezeket.
-Aztán beértünk a város közelébe és megláttuk az iszonyatot. Anton javaslatára szétváltunk, és  a partvidéken maradtam, ő bement. - Uther hangja gépiessé vált. Sokat készült erre a beszámolóra. - Így is maradtunk négy évig. Ő a városban itatta a holtpolgárokat fénylő feníszi vérével miközben igyekezte megtalálni a módját, hogy elszökhessünk, míg én a partvidéken éltem egy csapat víztisztító társaságában egy tudos remete vérszívó tulajdonaként. A tengeri áramlatok nem engedték, hogy messzebb sodródjunk. Megpróbáltuk párszor. Végül úgy döntöttünk elpusztítjuk az egészet. Anton robbanóanyagokat készített kezdetleges eszközökkel, míg én a városon átfolyó folyót szabályozó gátrendszert lékeltem meg. a tűz és a víz egyszerre rohanta volna le a várost terveink szerint. Azonban a sors másként rendezte. Engem elfogtak. az ő tevékenységét pedig sajátosan felértékelték és ki akarták tüntetni.- itt felnézett Khimarára. - Nagyon hosszú idő telt el, Khim.
-Négy évet hallottam. - bólintott a nő és hosszú finom ujjait összefűzte.
-Engem adtak neki jutalmul mint koktélcseresznyét a tejszínhabra. Tudtuk, hogy ha ő elfogadja akkor szabad járása lesz és így talán kijuthatunk. Más dolog, hogy a holtpolgárrá válást addig csak mint bizar viccet emlegettük. valóságos lehetőségként nem vettük számításba.
Khimara felnézett Uther szemébe.
-Elfogadta.
Khimara pislogott, ajka megnyílt de hang nem jött ki a torkán.
-Hazajöttünk a rituálé után. Csak két ghult kellett megöljünk a szökéshez. de annyira rosszul volt, hogy azt hittem nem is érek vele vissza. Aztán...
-Itt van? - Khimara felpattant. - Hol van? Miért nem jött ő is? Miért nem mondtátok? - hangja egyre hangosabb és magasabb lett.
Uther csak ült, kezében a naranccsal és nézett fel a nőre.
-Itt van, csak nem mert elgyenesen eléd jönni.
-Látnom kell. Most azonnal.
Uther felállt és finoman megérintette Khimara vállát.
-Majd naplemente után, Khim. Csak akkor.
A nő szemei tágra meredtek és elhátrált a harcostól.

Armada flotta, Prothom Queen, Armada zászlóshajója
Anton  állt a szoba közepén. megmosakodva és már túl az ébredés utáni egy decin amit Uther szolgáltatott neki, azóta is. Kint sűrűsödtek a felhők, a távolban már látszódtak a villámok. Uther az asztalon ült. Meztelen lábai a széken. A ragály okozta sebeket kente éppen Anton vérével.
-Vissza kell mennem a csízmámért.
-Meddig húzzuk így? Szinrte mindenki beteg. Nem lehet így fenntartani ennyi hajót.
-Annyiszor megbeszéltük már ezt. Nem rajtunk múlik.
-Khimara mágiája nem működik. Nem tudom mi ez, de nem nagyon használ ellen más csak a véred.
-Legalább ennyi.
-Kabbon adott valami italt. Gengris cucc, azt mondta az végleg helyretesz. Magánat tartogatta  amásikat. a többit kiosztotta a családja körében.
-Akkor most már rokonok vagytok. - mosolygott keserűen Anton.
-Végnapok. Emlékszel?
a feniszi bólintott.
-Khimara hogy van?
-Nem jól. Azt mondta kitalált valamit. Hamarosan tud fogadni.
-Legyen úgy. - Anton Rien bízott a felesége eszében.

Az öt matróz feníszi szerelésben, Khimara és Uther valamint az a furcsa Gengrisz-kalóz Kabbon Mortel állt ült szemben. Kabbon és Uther mint valami titkos társaság tagja érthetetlen apró kézjeleket váltottak. Anton egyre jobban szeretett volna egyedül lenni. Khimara szürke volt a betegségtől hatalmas lázrózsákkal és apró tűhegynyi kelésekkel.
Antonba belenyilalt a felismerés, hogy kezdődik a ragály harmadik szakasza.
Magas szépséges nője ugyanazzal a hévvel szerette mint míg ember volt, csak testi valójában nem tudott zokogás nélkül közeledni hozzá. Pedig anton vágyta őt, jobban mint valaha. Ezért külön hajón lett szállások. Így elbírták viselni hajnal előtt a búcsút és nem kellett Khimarának végignéznie anton rendszeres haláltusáit.
Khimara finom kezeivel hátrafogta a haját. Feltárult izmos felkarja, egy kis szeglet a melléből és a nyaka a haj alatti világos bőrrel.
-Döntöttünk és veled tartunk, ahogy hűségünk elhozott ide veled, úgy a további úton is veled tartunk. Ők a katonáid én pedig mint feleséged. Ez a járvány nem állíthat meg minket.
Anton nem értette.
-Olyan erőknek parancsolsz így, amikhez az én tudásom, hiába a feníszi vérem, nem érek fel. A harcosaidat meg csak megerősítené ilyesfajta hatalom. Kabbon Mortel biztosított róla, hogy hajója a Karnevál teljes védelmet nyújt nekünk, ahogy ezt magad is tapasztalhattad. Így lenne egy hozzád hű alakulatod, melyek fajodban is testvéreid. És mint ilyen alapíthatnál sodrást. nem hatna ránk többé a ragály és életben is maradunk.
Anton Rien döbbenten meredt feleségére. Kabbon törte meg a csendet.
-Ahogy azt javasoltad a tanácsban, elkezdték összekötni a hajókat egy nagy úszó szigetté. Valtapren elkészítette a dokkok tervét is. Várost építhetünk terveid alapján, Uram. De ebben a városban csak akkor lehet helyed, ha kellően félnek ahhoz, hogy fel se merüljön bennük a megtámadásod.
Az eső eleredet és a Porthom Queen kötélzetét megfeszítette a szél. Armada dülöngélt.
-Sietnünk kell. ha a viharnak vége elszabadulnak az indulatok.
Anton Rien csak állt. Lassan megfogta a felesége kezét.
-Nincs erre szükség.
-Veled akarok lenni minden formádban. És nem bírom ezt így tovább.A betegség legyűr, mint látod. Akkor inkább kelek és fekszem veled.

A hatodik órára egyértelművé vállt, hogy a matrózai nagyrésze ghoul lett, ketten lichek lettek. Anton nem foglalkozott velük. a feleségét nézte hogy aszalódik össze. Az ablakon bevilágított az égő hajók fénye. armada lázadt a túlélésért. anton kinézett az ablakon és hosszan nézte a lángolva süllyedő hajókat. hetek óta magyarázta a tanácsban, hogy hiába van 150 hajójuk ha az 150 balhés én önfejű kalózkapitányt jelent, 150 potenciális árulót. Szükségük van valamiféle legitim vezetésre, kémhálózatra és igen, kellenek élelmiszer elosztók, kellenek raktárhajók. Valóban lehet minden közös tulajdon de akkor is kell mögé valamiféle rendszer. A tanács elárkózott a szavazástól. a tanács a leggazdagabb kalózkapitányokból állt. Ő maga is és Uther is tagaja volt a tanácsnak deszavuk kevés volt még Kabbon Morteléval együtt is. Uther is zárt városból érkezett, pont mint ő. Ismerték az ilyen helyek szükségszerű rendszereit. Kell víz, élelelm, szállás, szórakozás, védelem és rugalmasság. Armada csak egy nagy erős gazdag csürhe így. Sokáig nem maradhatott egyben. Red Hover ármánykodásai lám meghozták az eredményt. Lángol fél Armada. Aki nem harcban áll az haldoklik a hajófenékekben.
Khimara és a matrózok eközben sárszerű zöldes bűzös nyálkát sírtak, reszketve fetrengtek és várták a halált. Anton szenvtelen arccal nézte őket és igyekezett enyhíteni enyhíthetetlen szenvedéseiken. Annyi vért szívtak ki belőle, hogy maga is utánpótlásra szorult. Uther harcolt kint a fedélzeteken az ő szaros elrothadt életéért és valami elvért amit meg sem bírt fogalmazni városaik és céljaik és így az ő személyes testvériségükért. Khimara értette Uthert, Anton soha.
Anton lenézett a feleségére aztán elengedte őt. Ha tudott volna sírni megtette volna. lassan hátrált el és csukta rá az ajtót. Végigrohant a hajóján cikázva a tüzeket oltó matrózok között és elrugta magát az orrnál. Kabbon Mortel felesége közönyös eleganciával pillantott fel rá. A bőrmadár, kis sárkány ami ha jobban megnézzük denevérszeró ronda gargoyra hasonlított lassan velvette Anton Rien formáját.
-Áh. a baist. Mit óhajt?
-Kumhal fogó zsineget és tűt.

-Nocsak. - húzta fel a szemöldökét a nő.
-Varrogatunk? Varrogatunk míg ég armada?
-Nem zavarják a tüzek azt aki a poklban él, asszonyom. - a tárgyak eltüntek mellénye zsbében és már lépett is ki a szűk kajütajtón.

Khimara vonaglott. Torkából rekedt sóhajok törtek elő. Vére sötét bordója keveredett a nyálával és azzal a bűzös zöld lével mit teste hajtott ki magából. Anton reszkető kézzel varrta be azt a gyönyörű szájat, közben mint valami mantrát peregtek szájáról a szavak.
-Bocsáaa meg. Bocsáass meg. Bocsáss meg...

-Khimara banshee. - lépett Utherhez Anton.
-Menj a hajóba, lassan pirkad.
-Érzem.
-Khimarát megbeszéljük este.
-Bansee.
-Értem. - Uther nem nézett Antonra. Képtelen volt. A torka elszorult.
-Akkor inkább lenne halott. - suttogta a feniszi.
-Vállalta a kockázatot. Világosan beszéltél vele. Elmondtad hogy nagy az esélye. - Uther hangja üresen csengett. Armada harmada leégett. tetemeket ringatott a víz. Előbukkantak a csillagok és a cápák.A lassan megérkező hajnal lekéste a vérontás javát.

Khimara feltápászkodott és üres tekintettel meredt Antonra. az felényújtotta a vérel teli poharat a szalmaszállal. Olyan szorosra varrta össze a száját, hogy a szalmaszál csak eröltetve tudott becsúszni a zsinegszálak között.A nő kiszippantotta a vért és nyüszíteni kezdett. Anton karján felállt a szőr. A nő csontos keze belemart az övébe. a pohár csilingelbe gurult el. Khimara tekintetében nyoma sem volt érzelemnek a szűkülő kétségbeesésen kívül. Anton lefogta a kezét és beszélt hozzá mint egy ilyedt gyerekhez. Elmesélte hogy találkoztak, hogy lettek egymáséi. Micsoda úton kerültek szét és hogy találkoztak újra. Khimara egyre feszengett a kezében végül kiszabadult és belemart Anton arcába. Kitépte a szemét és felszakított a bőrét végig az arcán és a nyakán. a sűrű feketze vér bemocskolt mindent.



Hetek teltek el mire kirobbant újra a harc. Addigra visszatértek mind a távolban járó hajók is és az uszítás újra céltért. A kötélzeteken felkúszó tűz bevilágította az esőáztatta hajókat. A csata véres volt, kegyetlen és gyors. Uther emberei levágták a tanács nagyrészét. Gin Jin sakkban tartotta Tarvizet, Kabbon emberei pedig elvonszolták a csata miatt megüresedett hajókat, megcsákjázva és összekötve őket egy nagy úszó szigetté. aztán a frissen lopott léghajóval visszatért a csatába, ezzel rászabadítva az emberekre az odasereglő hínárnyakat. Armada azon fele megsemmisült. A hínárnyak végül odagyűltek a Porthom Queen köré, érezve odabent bújó felébredetteket és holtpolgárokat. Körben a hajókat törték zúzták és lelkesen lakmároztak akit csak értek.A tenger forrt a murénalényektől.
-Nem bírok velük. - vallotta be a brutálisan lesérült Kabbon. Az egyik karja teljesen lenyúzva lógott a teste mellet, az arcán vágások. alig látott a vértől. Anton ágyában feküdt. Körülötte az ágynemű széles körben vöröslött.
-Van egy mindent vivő fegyverünk, de akkor innen mindenki menjen messze.
-Uther elment a léghajóért.
-Erre jutottatok ti is?
-Nem tudjuk őket megállítani.-suttogta kabbon.
-Értem.
Anton kézen fogta a feleségét aki addig nyugodtan ült és kivezette a fedélzetre. A tetemek és még harcoló katonák közé állította az első árbóc mellé. aztán lement, vissza a szobájába, hogy segítsen a fiúnak Kabbont felcipelni. 10 perc sem telt el már mind a léghajóban voltak, csak Anton és Khimara állt a murénaörület közepén. Anton megérintette a felesége homlokát az ellépett tőle és széttárt karokkal sípolva lélegezve állt a szélben. csonttá soványodott teste mögött pokolbéli táj az égő hajók és a murénák tánca a hullákkal a szájukban. Anton alakot váltott és rárepült a nőre. Kitépte a száját összefércelő szálat, de mert az erősebb mindenféle zsinórnál az letépte a húst a nő szájáról. Olyan gyorsan repült mint a gondolat. A hajók eltüntek alóla. Nem hallotta a banshee hangját csak a pusztulást látta messze maga alatt, ahogy a Porthom Queen 150 méteres környezetében megszűnik az élet levegőben, hajón és víz alatt.

Kabbon karózta le a léghajóról egy kétujjnyi vastag direkt erre tartogatott rúddal. Szép pontos dobás volt. Kihmara azonnal meghalt. Anton Rien nem látta, de onnan fogva csak a Baistnek hívták, mert aki kiejtette eredeti nevét azt a halál szélére itta.