Szabad akarat

Neelo elméje halálra rémítette Laurie-t. Biztos volt benne, hogy rontott varázslat okozta a pusztítást, és érezte ő maga is azt a sistergő zúgást ami az elmúlt napokban éjjel-nappal ott rezgett a bensőjében. Próbálta összerakni. 
Laurie körülpillantott a hajóorrból és megállapította, hogy nem sok használható eszközt hagytak ott. A kalózok vagy kurváztak vagy részegen fetrengtek. Mindenki aki eszénél volt már valami mozgásképes hajóban távolodott vagy a Világseb felé vagy ellenkező irányba.
-Nem sok időnk maradt, uram. - szólalt meg az ismerős öreg hang.
Laurie úgy perdült meg, hogy majdnem el is esett a lendületben.
-Doctor Phortos!
-Uram.
-El kell indulni most már igen gyorsan. Közel az Új-Curbonz flotta. - mondta egy szímpadi ripacs hanghordozásával. Az öreg mérnök kajánul mosolygott.Van itt valaki aki csak az indulásra vár.
-Vong úr?
-Ő már távozott uram.
-Hozom Neelot.
-Ő nem feníszi a szó legszigorúbb értelmében. Nem hiszem, hogy ő Önnel mehet.
-Miért, mester maga tán az?
-Én sem megyek sehova. - mosolygott szégyenlősen az öreg.
-Már hogy ne jönne. Vong úr miért távozott nélkülem?
-Ideje volt, uram, ahogy önnek is. OTt- mutatott nyugatra- ott az a kis derengés, látja.
-Lángol a flotta, Porthos mester, nem nagyon látok ebben az ellenfényben semmit. Menjünk.
Az öreg bólintott aztán felkiálltott.
-Nem arra, uram, mutatom. Erre!
Laurie azonban pontosan tudta merre kellene és merre nem mennie. Határozott lépésekkel belépett a bordélyba. Neelo az asztalra borult, Zedan ugyanúgy kártyázott. A teremben hangosan űzekedett két matróz azzal a szőke kurvával és a sarokban ugyanúgy hortyogott az öreg kereskedő.
Laurie odalépett Neelohoz és könnyedén a vállára dobta.
-Jól van ő itt, hagyd csak. Gondját viselem.
-Az én testvérem. nem vetted el végül.
-Persze mert nem jött hozzám. De most örülhet, hogy még igényt tartok a nyílásaira. Megmondom neked őszintén, sokkal jobban tetszik így, hogy nem beszél.
Laurie belenézett a kereskedő arcába.
-Nem jönnek vissza, Zedan. Az elődök elmentek, pomnt mint 1000 éve. Fogd a cuccod és mentsd az irhád. Armada szétesett.
Zedan felállt és megpacskolta Laurie arcát.
-Mondd csak, Laurie. Miért hívnak téged Fiendnek? Az elődök nyelvén kisebb démonok neve ez, tudtad?
-Nem tudtam. Gondolom amiért Neelo Khinna, azaz nimfa fenísziül. Odaadott minket az ördögnek.
-Vagy nem is tudta miért etszi, mint annyi mást. Megkaptad a válaszokat apádtól?
-Ugyan, sógor? Mi közöd hozzá? - vigyorgott játékosdan Zedanra. A kereskedő elnevette magát és teátrálisan intett neki.
-Vidd.
A fiú állt és nézte a kereskedőt. A mellkasában tűz gyúlt. Ránézett Neelora, a hosszú alabástrom kezekre amik most a Laurie combjához értek élettelenül. A sötét hajzuhatag eltakarta az arcát.
-Mindig meg akartál tőle szabadulni. Most nyugodtan itt hagyhatod. Senki nem fogja rajtad számonkérni, hogy a zombi nővéredet elvesztetted egy tengeri csatában. Én viszont bármit túlélek és megígérem, hogy kiviszem innen. Értesítelek és ha vége ennek együtt lehettek újra.
Laurie mellkasában a tűz láva lett és elkezdte feltölteni a gyomrát és fullasztani a tüdejét.
-Nem vagy te ilyen hős tipus. Most sincs erre szükség. menj. keríts egy hajót és húzz el innen messze. FonAmber Shaterretowni házába küldök neked üzenetet, ha visszaértünk.
-Te hogy fogsz visszamenni?
-A Gengrissel.
-Hát ez igazán megnyugtató.
Zedan elvigyorodott.
-Van nálam valami, ami nekik kell.
-És gondolod, hogy jó ötlet adni nekik valamit ami meg nekem.
-Ne légy ilyen bizalmatlan. Mi okot adtam rá? Hazamégy és bejelented, hogy te maradtál az egyetlen örökös. Jared is kiesett, és Neelo is. Hm?
Laurie elmosolyodott. Erre nem gondolt. Zedan megveregette a vállát és intett az üres székre, hogy oda teheti a testvérét.
-Játszogatunk egy keveset míg ideérnek a murénák. Nem akarsz beszállni? Ha jól tudom töltöttetek pár nedves órát együtt? - röhögése aljas volt és számító.
-Volt rá példa igen. - bólintott Laurie és a lába előtti sáros deszkát nézte.A forróság elöntötte teljesen. Letette a testvérét és hátrasimította a lány arcából a hajat. Lassan föléhajolt és újra megcsókolta.
A termek üresen álltak. A parketta üszkös hamuréteg a fekete falak előtt. Pókháló szerű vékony szálak lebegtek a szeme előtt. Síri csend. Laurie kihátrált Neelo elméjéből.
A bordélyhajóra besütött a hajnal első sugara. Zedan odalépett a keleti oldalhoz és arcát fürösztötte az aryany fényben. laurie elengedte Neelot és olyan hangtalanul emelte fel a literes söröskorsót az asztalról, amilyen halkan egy mozdulattal lépett Zedan mögé és ütötte le. Aztán lehajolt az ájult kereskedőhöz és könyörtelenül eltörte a nyakát. Felgyenesedett majd térdet hajtott a Hajnal előtt és ismét vállára vette a nővérét, hogy még elérje Phortos Mestert azon a kis viharhajón.