Vissza, vissza.

Laurie állt azon a szeles hajón és nézett a gyorsan sötétbe vesző léghajó után. Armada szétáradt a vizeken mint egy olyajfolt. a távolban az Új-Corbunz flotta maradványai elszánt harcban álltak még a Gengrissel. Armada hajóinak egy része a csata felé indult zsákmány reményében, másik része a Tükörtenger felé vette az irányt. Volt egy jópár hajó azonban, amik nem moccantak. Köteleiket sem oldották szét. Az őket összekötő pallókat sem emelték fel. Laurie ezek felé nézett, majd az imbojgás miatt meg-megcsúszva elindult a magot képező zagra felé. A magas felépítményű luxushajóban működött Sütkér egyetlen puccos kuplerája. Laurie benyitott és legnagyobb döbbenetére Neelot találta ott kártyázó kalózok és ledér nők társaságában. Balján Zedan Twillart méregette a lapjait, miközben halvány barackszínű fodrok mozogtak ütemesen az asztal alatt. Laurie a pulthoz ment és illendően bejelentkezett a könyvkezelőnél. Kifizette Shatter pénzben a belépőt és leült egy félreeső fotelba. Szivart és mézbort rendelt és hagyta magát egy sötétbőrű újraformálttal kényeztetteni. Miközben a testetét lekötötte a nő izmos teste és vastagajkú hatalmas szája az eméje a helyzetelemzésre tudta fordítani kapacitását.
Az elődök távoztak a világsebbe a Patrónus felszólítására. Köztük Mona is, akinek pedig jobb helye lenne mellette. Mégis. Nem ellenkezhetnek, sem Mona sem ő a Patrónus parancsával. Mégis.
-Mégis. Mégis. Laurie nem tudott napirendre térni afelett, hogy mi okból küld a Patrónus elődöket, mikor ott van szolgáratára rendelve egy városnyi felébredett. Kell lennie még valaminek.
Csukott szemeit forró ajkak érintették. Inge alá bársonyos tapintással apró forró kezek érkeztek. Elegáns nadrágja kibomlott, utat engedve férfiasságának. Oda sem figyelve nyomta a fürtös hajkoronát az ágyékához. A nő fuldokolva szopta.
Laurie felpillantott mielőtt engedte volna a magját az újraformált szajha szájába lövelni. Neelo a kártyaasztalnál ült, de nem játszott. Nézte őt ahogy használta a ház szolgáltatásait. Tekintetük összetalálkozott. Leemelte magáról a nőt felállt és anélkül, hogy egyet is pislogott volna begombolta a nadrágját és odalépett a tetsvéréhez.
-Neelo, drágám. Örülök, hogy látlak. - hajolt a nő szoborszerű arcához. Az végigsimította Laurie enyhén borostásodó állát és nyakát. laurie előredőlve maradt. Neelo elgondolkozva simogatta őt, aztán ráhelyezte a nyakára a mutatóujját. Laurie torkát vasmarokkal szorította a mágia.
-Én is örülök, hogy látlak, vérem. - elengedte Laurie-t
A fiú krákogva köhögött. a zajra Zedan is felfigyelt.
-Á! Fiend! Micsoda meglepetés, öröm és vígasság a te látásod. A szőkét javaslom, - intett szivart tartó kezével a lépcsőn ücsörgő babaarcú szépségre. - aztán ha már kellően belazultál csatlakozhatnál egy partira. - végigmérte a lapjait, aztán Neelot. - Szeretett nővéred nincs magánál.
Laurie lezöttyent Zedan mellé egy szabad székre, a szemközt ülő kalóz elkotródott a lotyójával arrébb.
-Mit keresel itt?
-Mindíg ott vagyok ahol kell. - nézett fel Laurire Zedan. - Osztasz?
-Hogyne.
Neelo álmatagon nézte a testvérét.
-Mi történt vele?
-Találkozott apátokkal.- Zedan várta a hatást.
-Az még nem jár ezzel az állapottal.
-Mindenféle lényekkel is találkozott.
-Az sem kell, hogy így végződjön.
-Ezek szerint te is beszéltél vele.
-Igen.
-Armadának annyi. - Zedan gonoszul elmosolyodott. - Pár óra és szétesik ismét baromarcú matrózokra és zsugori kereskedőkre.
-Életrevaló kölykökre és zamatos husu kemény asszonyokra. - bólogatott Laurie. Lopva Neelo pillantgatott.
-Hogy találtál ide?
-Iránytűvel.
Laurie értő arcot vágott.Aztán kiterítette a lapjait, felállt és felemelte Neelo arcát az állánál fogva. Lassan érzékien megcsókolta. Zedan köpött egyet. Neelo nem mozdult.


Laurie agyában megpattantak az idegek. Zúgás és sodrás támadt. a világseb zenéje betöltötte a szobát. A Tükör-tenger símasága áradt szét benne. Neelo ott állt a semmi közepén. Lassan táncolt, topogva mint egy öregasszony. Hosszú nyúlánk végtegjai lassan keringtek bonyolult formákban vékony teste körül. Haja szétterült a levegőben. Laurie odalépett hozzá, de a lépésmegnyúlt. A lábfeje nem mozdult csak a combja. a térde kettéhasadt és cuppanva vált el a lábszárától. Neelo lassan Laurie felé fordította a tekintetét. Kezei lassultak.
-Mi? Mi történt?- kérdezte kásás gyapotszájjal a fiú.
-Megkaptam. Odaadtam és megkaptam. - a lány tánca idegtépően lelassult. - Mindent amit akartam.
-Haza megyünk, gyere. Gyere. - keze elindult a testvére felé, de a levegő lehorzsolta a húsát a csontról és a lány fehér karjához már csak egy véres csonk ért. Neelo elfordította a fejét.
-Zedan elvisz minket. folytatta Laurie mintha nem fájna semmi. -Gyerek.
-Csak táncoljuk, jó? Mint régen.
-Nincs már lábam, Neelo. A szájából lassan kilebegtek a fogai. - Engedj elmenni és magammal vihetlek.
-Minden éghető, Laurie. Minden.
Neelo lessan lekuporodott. Guggolt, mint egy kislány és hosszú sötét haja lassan parázslani kezdett. Laurie még egy kicsit nézte, de mikor a szeretett arc elkezdett leolvadni visszavonta magát a csókból és lezöttyent Zedan mellé.
-Neelo...
-Ráhagytam mindenem. Vicces, nem? Így kell elvegyem, idiótán, hogy visszakapjam a vagyonom.
Laurie rámeredt.
-Van hajód?
-Nincs. - Zedan csak rakosgatta a lapokat nagy figyelemmel egymásra. Az ablakokon át látszódó hajók lassan eltávolodtak. Az egykori Armadából maradt klttucat hajó mozdulatlanul lebegett be lassan a Tükörtengerre. Neelo szája sarkából nyálcsepp indult. Laurie odahajolt és finoman lezárta a szemeket, melyek Zedan alá, az asztal alá meredtek.
-Kerítek valami könnyen kezelhető járművet. - Sóhajtotta Laurie és az ajtó felé indult.
-Innen nincs kiút, barátom. - mosolygott a lapokra Zedan és maga alá húzta sáros csízmáit.