Kölcsönös szimpátia

 

Neelo elégedetten mustrálta Dantét. Kathleen próbálta fintorgással elejét venni minden további együtt töltendő időnek, sikertelenül. Dante magabiztosan méregette a magas nőt, az pedig lassan megnyalta a száját.
-Akkor talán töltsünk némi időt inkább hármasban. - legyezte magát idegesen Kathleen.
Mona, Pjotr, de még Dante is meglepődött. Neelo elmosolyodott.
-Nagyszerű. Akkor induljunk is.
A linken cikáztak a gondolatok. Mona és Pjotr kajánul és egyben óvólag figyelmeztették Kathleent, hogy ez a mondat egy felszólítás gruppenre. Kathleen mélyen elvörösödött. Legyezője mögé bújt egy pillanatra, aztán sietve és szabadkozva pánikszerűen otthagyta Dantét Neeloval. Fon Amber unokahúga nem zavartatta magát. Tudta, hogy kettőtől egy privát tárgyalóban fognak egyezkedni ezekkel a figurákkal. Addig még van két órája, miért ne tölthetné testi örömöknek szentelve? Intett a vigyorgó feketének és kimért határozottsággal elindult a lakosztájuk felé.

Dante kicsit tartott a magas, sáskaszerű, idegenarcú szépségtől, aki oly bájos megvetéssel szemléli őt, mint valami jól idomított kutyát vagy ritka míves használati tárgyat.
-Sebaj, ciccca. - gondolta magában. - Lesz ez még fordítva. - Úgy lépett a nő után, mint ki tudja, hogy ott a helye, kissé lemaradva az úrnő mögött. Fejében a linken Mona és Pjotr éppen arraól vitatkoztak, hogy zárja e Mona privát vonnallá a Dante felöl érkező impulzusokat. Pjotr röhögött. Dante hátra vigyorgott az oroszra. Az messze a tömegben még mindig utánuk nézett. Mikor Dante hátra nézett poharat emelt rá Pjotr.
-Irígykedj csak, medve! - küldte a linkre, majd minden további figyelmét a nőnek szentelte.
A lakosztály világos volt és friss illatú. A tengeri levegő, az illatosítók és a szoba világos színei együtt hatottak így. Dante megállt a szoba közepén Neeloval szemben, úgy egy méterre.
Neelo körbejárta és törékeny kezeivel végigsimított a démonvadász tarkóján majd ismét szembe állt vele és mutatóujját Dante szájára érintette. Dante mosolygott és megnyalta a nő ujja hegyét. Neelo arca megváltozott egy pillanat alatt és határozott mozdulattal betolta az ujját Dante szájába.
Dante nem lepődött meg, bár alig öt perce még semmi esélyt nem adott volna magának, hogy ez a nő a nyelvével játszadozzon. Hirtelen megfogta a törékeny csuklót. Neelo arca megkeményedett de nem ellenkezett, csak belépett Dante lába közé. A vadász elengedte a nő csuklóját és fellibbentette annak rövid szoknyáját, hogy látszódjon, van e rajta bugyi vagy sem. Neelo ezt használta ki. Amikor Dante lepillantott, ő kikapta a kezét a szorításból és istenesen pofonvágta. Dante felvont szemöldökkel bámult Neelora.
-Ne merészeld. - búgta a nő és intett danténak, hogy kezdjen vetkőzni.
Dante újra vigyorgott és rekordsebességgel kapta le a ruháit. Ott állt végül ugyan lanyha farokkal, de büszkén Penelope fon Amber előtt.
-Most gyere ide, és egy szó nélkül tedd a dolgod. Ha megszólalsz kitépem a nyelved. - búgta a közellépő Dante fülébe. Aztán még hozzátette - Ha jól csinálod elnyered jutalmad, csődör. Ha nedveiddel összemocskolsz, idő előtt csomót kötök a farkadra.
Dante vigyorgott és bólintott, jelezvén, hogy érti a szabályokat. Aztán lassan végigsimított a nő lábain és megállapította, hopgy szemérme oly csupasz ahogy egy ilyen ruhában elvárható. Megérintette és lenyalta az ujjáról amit ott talált. Neelo nézte, aztán toppantott. Dante felegyenesedett és a nő mögé lépett. Kibontotta a fűzőket, végigvette a kapcsokat. Végül ott állt előtte a szinte meztelen örökös.
-Olyan vagy mint egy gránátalma, édesem. - gondolta Dante. Belédharapni vakmerő és fájdalmas. Kibnontogatásod időigényes és maverás. Húsod lédús és mézédes, és soha nem elég egyetlen gyümölcsöd. Ugye?
Neelo nyujtózott, mint egy macska. Harisnyái maradtak csak rajta és gyűrűi. Mellei tökéletesek és ragyogóan hófehérek voltak. Végignézett Dantén, majd kéjesen, kiélvezve minden porcikáját végigtapogatta. Végül egy határozott jelzéssel térdelésbe parancsolta a férfit és fejét inoman az ágyékához illesztette. Dante tette a dolgát. Morgott néha, ahogy egyre feszítette őt is vagy. Neelo nem elégedett meg egy csúccsal. Ő hegyláncokat akart ebben az órában megugrani. Reszketve élvezett Dante arcába újra és újra. Dante pedig, jószántából betartva a szabályokat megragadta meredő farkát és igyekezett lecsillapítani magát.
Egy idő után az ágyon hevertek már. Dante kezei valami trükkös módon az ágy fejéhez kötve. Neelo úgy lovagolta meg, hogy időnként megfordult rajta. Hol összeért az arcuk, majd a cél előtt Neelo nevetve fordult háttal Danténak. A férfi már nagyon elgyötört volt. Érezte magán Neelo emberfeletti figyelmét. pontosan tudta mikor élvez el a nő, ahogy ő is érzékelve Dante minden sejtjét tudta mikor kell pózt váltson ahhoz, hogy ne lövelhessen ki. Mivel nem szólalhatott meg győzködni sem tudta.
-Ribanc! - nevetett magában. - szaftos kis szuka vagy Penelope fon Amber.
Végül Neelo megkegyelmezett és annyi karmolás és ütleg, harapás és marás után finoman húsos ajkai közé vette Dante farkát. Súlyosra sminkelt szemével a férfi pillantását kereste. Aztán már vége is volt. Penelopé szájában Dante magjával nevetett.
-Ribanc. - mondta ki Dante hangosan, mikor végre levegőhöz jutott.
-Jól csinálod... mit is mondtál, mi a neved?
-Dante.
-Úrnőm!
-Dante, úrnőm.
-Mivel jól teljesítettél kioldozlak.
-Megtisztelsz. - Dante nevetve csóválta afejét. Mikor végre kiszabadult elkapta Neelot és odahúzta magához. Megölelte, forrón és természetesen. a következő percben már el is engedte. a nő egy pillanatig még úgy maradt, aztán feltápászkodott és becsukta az ajtót. megállt a szoba közepén és csípőre tett kézzel méregette dantét.
-Beszéljünk egyszerű dolgokról.
-Beszéljünk.
-Honna jöttetek?
Dante kinyúlt mona felé, de a link nem volt sehol.
-Ribanc. - gondolta immár sokadszorra erről a furcsa nőről. Majd hangosan felelt neki, a megegyezés szerinti szöveget.- Európából.
Neelo beült a puha hatalmas fotelba. Hosszú végtagjait összehajtogatta. Most valóban úgy nézett ki, mint valami ritka fehér sáska vagy pók. Dante válaszát meghallva elmosolyodott, mint aki régi, ismert viccet hall újra.
-Ó csak nem? És milyen volt az útjuk?
Dante elvigyorodott mikor észrevette, hogy újra magázódnak.
-Mozgalmas és hosszú.
-Valójában el sem tudom képzelni, igaz? Mivel utaztak?
-Ami éppen akadt. - Dante elkezdett emésztőn vágyakozni Kathleenre.
-Biztos számos izgalmas és kalandos történettel tud szórakoztatni.
-Minden bizonnyal.
-Dante... Legyen szíves arábbtenni a párnát, hogy lássam mit művel a kezével az engedélyem nélkül.
-Parancsoljon. -mondta Dante és tovább maszírozta a farkát ugyanabban a nyugodt stabil ütemben. Neelo elnevette magát.
-Ön felettébb pimasz,.
-Ön olyan mértékben izgató, hogy kénytelen vagyok ilyen pimasz lenni.
-Parancsoljon. - intett Neelo. - Legyen a vendégem.
Dante abbahagyta és elnevette magát.
-Csak nem gondolja, drágám, hogy ilyen kegyben részesítem. meséljen kicsit inkább, hogy mi a helyzet a Blackwood részvényekkel az Önök becses üzeménél?
-Oh, micsoda otrombaság. - Neelo legyintett. - Blackwood részesedik ugyan, de bácsikámat ez cseppet sem zavarja. Sokkal nagyobb érdeklődést mutat szülővárosunk és az Elődök kincsei iránt.
-Honnan valóak Önök, ha nem haragszik meg otrombaságomért?
-Feníszből. Tudja, a lezárt város.
-Lezárt? Úgy érti valami járvány miatt?
-Nem, drágám, nem járvány miatt. Hanem mert ott egy más faj él. Mint láthatja is a saját szemével.
Dante felvonta a szemöldökét.
-Ne játszon itt velem, párducember. Tudja maga jól, hogy miről beszélek.
Dante kiterjeszette az érzékeit a nőre. Jól megnézte magának a szellemét. Kicsit meg is lepődött, mert átlagos felébredettnek tünt. nem alvó, ez kétségtelen, de minden jel szerint éppen olyan ember mint ő vagy a csapatuk bármely más tagja. Ekkor azonban egy ismerős ízt vett észre.Egy démon volt a szobában.
Kopogtak, és az ajtó már pattant is fel. A várt szolgáló helyett Neelo bátyja, Laurie jelent meg az ajtórésben, Dantéra ügyet sem vetve fordult a meztelen nőhöz.
-Megérkeztek.
-Pont most? - fintorgott a nő, de már kelt is fel, hogy öltözzön. hamar két cseléd is került akik visszaállították Penelope eredeti, pazar öltözékét. Dante csak feküdt és nézte a műveletet, és figyelte az árnyat a függönyzuhatagban. Neelo végül hatalmas patacipőjével belépett a meztelenül heverésző Dante lába közé. Előrehajolt és odabúgta neki.
-Visszamehetsz a gazdádhoz.
Dante ismét elnevette magát és hanyattdőlt a szétzihlált ágyon. Mikor becsukódott neelo után az ajtó újra felült.
-Lora? - kérdezte fennhangon a függönytől.
Lora, azaz az árnyékokat formára igazító angyal összesűrűsödött a szoba egy pontján és meghajolt a démonvadász felé.