Kezek, tárgyak 2.

Körbejárta, lassan, kimért lépésekkel. Néha lehajolt és megnézett egy-egy részletet, az alkatrészek közé fújt és újra bekapcsolta. Elégedetten szemlélte a művét, aztán kikapcsolta. Odaült aztán, a tiszta rongyot gondosan ölébe fektetve, a másikat négybehajtva és a csücsköt puhán fogva meg, nekikezdett. a tégelyben a fakó szürke paszta és a másikban a koszos homokszínű. Rongya nyomán e két anyag krómosan csillogó ezüst és aranyszín darabokat eredményezett. Gondosan símította el a pasztát a legapróbb alkatrészen is. Elégedetten hümmögött közben. Finom ujjai értőn és szeretettel cirógatták el hajszálvékony réteggé a fényesítőpasztát. Órák múlva mikor végzett, ölében a rongy szürke és sárszínű foltokkal volt tele. Ugyanúgy ahogy a kezében gyűrögetett rongy is. a gép azonban tisztán és vakítóan csillogott a mocskos munkapadra leterített hófehér vásznon.
-Doctor! Doctor!
Phortos mester lomhán cammogott be a kis műhelybe.
-Iggen?
-Van még abból a csinos sárga bársonybélelt ládából, amit nem használtunk el a születésnapi páncélzat kézbesíéséhez?
-Van még egy-kettő a raktárban. - az öreg gépész elégedetten füttyentett. - Hozom is, hozom...
Jared Khem visszaült a munkapad elé és gyönyörködött a gépben. Aztán háromba szedte, gondosan becsomagolta a három alkatrészt, majd nagy gonddal elhelyezte a bélelt finom kialakítású ládában. Phortos mester kéztördelve figyelte a műveletet, aztán nem bírta tovább és megkérdezte:
-Akinek készült, az fogja tudni kezelni?
-Bízom benne, hogy igen. - mosolygott Jared Khem, és lezárta a ládát.
-Azért legyen rajt' pecsét is, azt gondolom.
-Legyen. - hagyta rá a mérnök és hordárért kükldetett az egyik segéddel.