Élményházi kiruccanás

A nagydarab vidámszemü fickó hosszan faggatta a recepcióst az Élményház szabályairól. Motek a férfi hátára lett figyelmes. Akkora háta volt, hogy Mr. Rauly elbújhatott volna mögötte. A két nő, aki várt rá nyugodtan beszélgettek. az egyik kényes, finom úrinő volt, a másik göndör buja szépség. Végül a fickó szélesen mosolyogva, magabiztosan visszament hozzájuk és valami idegen nyelven magyarázta el neki a hallottakat. A nők gyorsan megbeszélték, hogy megfelel e nekik, majd a férfi biccentett, elfogadta a finom hölgy kendőjét és bevonult az öltözőszobába.
Pár perc múlva Motek már a rácson állt, nem messze a két nőtől. Jobbján Mr. Lushek számolgatta a pénzét. Magabiztosan mosolygott.
-Ki áll ki a melákkal?
-Koddikot küldöm. Jó erőben van a fekete, de nem hiszem, hogy kimozogja Roddit. az ilyen monstrumok lassúka, tudod, Motek, nagyon lomhák.
Motek nézte ahogy a nagydarab átöltözik, de nem látta lomhának. Sokkal inkább egy játékos ám halálos fekete nagymacskát látott a rács alatti szobában. Végül a a férfi levetkőzött és egy könnyű sztenderd nadrágban, egy szál késsel indult a labirintusba, megkeresni az ellenfelét. Csuklóján a hölgye kendője virított. A fények pulzáltak. A fenn ácsorgó fogadók jól látták a két harcost. Mindent jól láttak. A küzdelem első vérig tartott hivatalosan, de olyan gyakran megesett, hogy a vesztes meghalt, hogy az élményház nem tett már különbséget. Egy ideje az első vérig tartó küzdelem is olyan drága volt, mint a halálig tartó, a sok kártérítás miatt. Motek megnézte a nőket. Az egyik feszülten figyelte a férfit és izgatottan leste a z ellenfelét, a göndör alacsonyabb nő a saját emberüket figyelte, értőn. Fogadni gyakorta jártak ide nők, de harcba évente ha egy.két újraformált rabszolganőt eresztettek a ringbe.
Motek feltett egy százast Kodikra. Időegységesre tette. nem adott a feketének 5 percet. A harcra váró játékosok közül hasonló mód tett mindenki. A gép szerint csak a nők tettek az emberükre. Mindenki más Koddikra fogadott. Motek elkezdett izzadni, ami annak jele volt, hogy sok pénz lesz ma forgásban. Odalépett a géphez és gondosan mérlegelte a kimutatást.
A Dante néven játszó idegen semmi tapasztalattal nem bírt hivatalosan az Élményházak harcaiban. Kodik túl volt már az ötszázadik csatáján is. Az ötszáz csatából 347 alkalommal nyert. A gép semmi esélyt nem adott Danténak. Motik azomban felismeri a harcosokat. Dante harcos, és ami még meglepőbb fikarsznyi félelem sem látszott rajta, pedig az élményházak csatáiban bármi megtörténhet.
-Baleset? - hümmögött Motek.

A két harcos közeledett. Motek gyorsan emelte a tétet és visszalopakodott a többiekhez. Ott álltak a harcosok fölött, akik alig két saroknyira voltak már egymástól. Koddik lassan óvatosan közeledett a sarokhoz, de mozgása kezdettől ilyen volt. Nem lehetett tudni, hogy hallja e Dantét. Dante megállt, fogást váltott a késen és beleszagolt a levegőbe. Orrcimpái kitágultak. Karján a lidérces fényekben táncoltak a tetoválások.
Aztán meglódult és felszaladt a labirintus falára, aztán minden fogadó döbbenetére a rácsos mennyezetre is. Koddik meghallotta és megállt. Dante felszaladva a mennyezetet alkotó rácsra, egy pillanatig szemben állt Kodikkal, csak Dante fejjel lefele a plafonról. Egyetlen pillanatvolt csupán. Koddik emelte a kését, de addigra már Dante a túloldalán huppant a földre. A hölgye felkiálltott. Dante elégedett széles mosollyal fordult vissza Kodik felé. Kodik döbbenten meredt a köldökétől a nyakáig húzódó vékony vörös csíkra. A küzdelem három másodpercig tartott.
Megszólalt a gong.
-Első vérig. - szólt a géphang a labirintus felett - A nyertes Dante néven versenyző harcos. Az élményház gratulál a nyertesnek. A rá fogadók a nyereményüket négy perc múlva vehetik át a kasszánál. További jó szórakozást.
A nők lelkendeztek. Dante visszavonult öltözni. Motek és a többi profi fogadó tanácstalanul csóválta a fejét. Végül Mr. Heffield lépett oda a hölgyhöz és kis diskurzusba bocsájtkozott vele. Arckifejezésén és testartásán egyértelműen látszott, hogy nem sikerült megtudja, amire kiváncsi volt. Motek és Mr. Lushek feszült beszélgetésbe kezdtek, hogy mennyiért lehetne megvenni a harcost. Végül a ház egyik biztonságiőre hűtötte le őket.
-Ő egy nemes, uraim. Sajnálom, hogy le kell hangoljam önöket, de szórakozásból jött ma el harcolni. Nem rabszolgája a hölgynek.
-Ahh. Micsoda felelőtlenség. - sóhajtott Mr. Lushek. - Mi jön ma még érdekes? - fordult az őrhöz.
-A göndör hölgy, bizonyos Lora Inocenti.
-Hogy?
-A hölgy kíván kiállni. - az őr pikáns tartalomra utalóan köhhintett. - Segula Hort lesz az ellenfele.
Motek és Mr. lushek egyszerre horkant fel.
-Vér lesz.
-Vér, uraim.

A göndör nő elkente az árnyékokat. A szabályok nem tiltották az efféle praktikákat, de nem is nagyon élt ilyesmivel senki. A nő rémisztően nézett ki, mint valami halálanygal. Énekelni kezdett. a hangjától a férfiak karján felállt a szőr. Motek meghallotta amint a többiek pikáns megjegyzéseket tesznek a nőre. A fekete harcos, immár hölgye mögött álva végighordozta tekintetét a fogadókon. Fagyos csend állt be.
A nő hamar megtalálta az ellenfelét. Segula gyakorlottan kerülgette a nőt. De nem kellett a göndört sem félteni. A harc megkezdődött, és a fogadó felek számára meglepő módon egészen kiegyenlítetten folyt hosszú percekig. Dante nem aggódott, a hölgye annál inkább. A fogadók néha felsóhajtottak, némiképpen csalódva, hogy nem sikerült vágást ejteni egyik félnek sem.
Végül a nő betalált és Shegula nyakán megjelet egy vékony vércsík.

Motek a gőzpostához indult és hosszú levelet diktált be. Mr. Lushek is elsietett. Vloch küldötte pedig észrevétlen eredt a kis társaság nyomába. a két nő és a brutális képességű harcos férfi ebédelni indult Hanna Bredling éttermébe. Motek nézett utánnuk és egyre szélesedett arcán a mosoly.
-Vérfrissítés, uraim. Vérfrissítés.