A fény színe

Jared Khem a lugasban ült. Kezében ott volt még a reggeli tea, szájában Lora idegen-ismerős íze. Fejében nem kergetőztek gondolatok csodálatos géptervekkel. Nem volt helye a pipának sem, ahogy a keze sem matatott valami kis tárgyon félig öntudatlanul.
Lora eljött hozzá előző este. Megleste őt amint a mobilkiállításra készített elő a legújabb gépet. Aztán eljött hozzá és zavarbaejtően szép volt. Buja és visszafogott egyszerre. Az a furcsa ruha rajta, mely férfiöltözetnek tűnt, ám úgy hangsúlyozta formáit mint semmi női holmi nem lett volna képes megnehezítette hogy értelmesen beszélgessen. Vacsoráját osztotta meg vele, ahelyett, hogy elvitte volna valami fényűző helyre. Ehelyett itt ültek a nappaliban a könyvek és foliánsok között. Aztán elborult a világ valami édes izgató ködbe. Valami ősi erő vette át a hatalmat jólkiépített elméje felett és odalépett Lorához és lassan de határozottan lehúzta furcsa recés záródásű szerkezetet. Fújtatva vette a levegőt a gerjedelemtől, mikor kibontakozott mozdulata nyomán az a mámorító női test.

A bordélyházak női olyan kevesek voltak Lora mellett mint szekér elé fogott kutya. Nehezen szabadultak meg Jared ruháitól és Lora gátlásaitól. Kinek kinek a maga szűzi területeit kellett most bejárni. Nem is létezett más mód csak a türelem, a kedves becézés vagy a magabiztos vezetése a másiknak. nem volt éjjel igazán reggelig egyszer sem, csak sárga fényben körvonalazódó formák, nedves ölelések és berobbanó öntudatlanság.
Reggel a beszéd, a szavak megmaradtak, de a jelentésük onnantól nem volt már ugyanaz.