Emlékek, kávé

Vong úr a kertben állt. Arcát magasra emelte, hogy érezze a lebukó nap utolsó sugarait. A kert homályos szürke folt volt csak a medence csillogása mellett. Vong úr szívére sóvárgás telepedett.
-Khm khm. - Jared igyekezett nem megzavarni Vong urat, de leskelődni sem akart az öreg komornyik után. zavartan babrált meg egy leandert.
-Miben segíthetek mérnök úr? - lépett be a házból kiszűrődő fénykörbe a komornyik.
-Bizonyára mesélt már nekem gyermekkoromban ezekről a dolgokról, de megkérném, hogy segítsen felidézni újra. - Jared szeme fáradt volt, de tekintete nyugtalansága rossz előérzetet szült Vong úrban.
-Mivel kapcsolatban?
-Vele kapcsolatban.
-Oh.
-Jelenleg nincs a házban. Mire kiváncsi?. - Elgondolkozva lépett be a hallba. - Jómagam sem tudok róla sokat. A karahii csatából ismerem, mint tudod. Hogy korábban mit csinált nem tudom. - Lassan elindult a cselédszállások felé. - Üljönk le a szobámban és igyunk meg egy kávét. amit tudok elmondom szívesen ismét.
Jared hálásan bólintott és lehajtott fejjel követte az öreg komornyikot, mint aki mélyen elgondolkozott. A kis szobában gondosan vetett ágyon kívül és nagy szekrény, Kát szék egy apró kávézóasztal mellett, egy hosszú komód és rajta sok bekereteze újságcikk volt. Jared megállt a komód előtt és elmélyülten olvasgatta a cikkeket. Vong úr leült az asztalka mellé és bekapcsolta a kávéfőzőt.
-6 éves voltam mikor kitört a háború. 7 éves koromra minden rokonomat elvesztettem, és a hozzám hasonló fiúk századában az egyik legjobb lövész voltam. A Murtakahi és Satson között húzódó völgyben nyomultunk előre mikor lecsapott ránk az Auphe felhő. Addigra beért minket Új Corbunzor szövetségi hadseregének előőrse. Az a csoport akiket mészárosoknak hívtak a saját hadseregükben és akikkel még a táborhelyet sem osztotta meg egyetlen alakulat sem. A hegpáncélosok elődei voltak ők, Jared, emlékszel?
-Igen. khm. Emlékszem. - Jared döbbenten hallgatta meg a történetet újra. gyerekkorában Vong úrat kis hősnek képzelte, ahogy a nagy puskát meztelen vállához emeli és halálos pontossággal lő. Így felnőtt fejjel egészen más volt a történet íze. A szúnyogemberek nőstényeire az általuk elpusztítottak árvái lestek, végső elkeseredéssel és vígasztalan vérszomjjal valahol a világ másik felé egy sziklás kopár hegységben.
-A mészárosok vérmocskosak voltak. Hatlábú félig gép hátasokat lovagoltak meg, amik úgy másztak a sziklákon mint a denevér, és pofájuk szürcsölő szája önmagában rémületes volt. Ezek a férfiak és nők úgy csavarták ki a szuszt a szúnyogokból, mint mosónő a vizet tekeri ki a rongyból. Nem féltek semmitől. Szemükben tompa volt a fény, foguk hiányos, testük mocskos és sebzett. A vad harci kiálltásukban volt élet és kezük hatalmas erejében. Minden kifacsart szúnyogból rájuk ömlő vér ott száradt rajtuk, mint vértezet.
Jared nem tudott a kávéból kortyolni. Az ital sötétbarnája az alvadó vért idézte. Szájához emelte ugyan az apró csészét, de nem kortyolt. Pislogni is elfelejtett, úgy hallgatta a komornyik visszaemlékezését.
-Ott voltunk a két csapat között. A mészárosok transzhoz hasonló állapotban harcoltak. Félő volt, hogy bármit ami mozog széttépnek. Mi pedig gyerekek voltunk néhány huszas éveit még el nem ért tiszttel. Az anophelius nőstények sipító nahgja egyre közelebbről szólt. Fedezékünk csak lentről nyújtott védelmet, fentről, a ránkrepülő nőstényektől nem. Aztán felharsant a sipítás és ketten-hárman kirohantak a fal tövéből, magasra tartott puskákkal és lövöldözni kezdtek.
Belekortyolt a kávéba és tekintete a távolba homályosult.
-Nem emlékszem pontosan. Csak a félelmet tudom felidézni még ennyi év után is, ahogy azok az undorító ráncos, aszott nőstények rárepólnek a srácokra. Fullánkjukat beledöfik a véknyukba és mint valami brutális szivattyú úgy szívták ki a nedveiket egy perc alatt, hogy azok még kapálóztak. Volt, hogy egy-egy ygerekre hárman is rátámadtak. A kiüresedett csontos bőrkupac felett aztán ott terpeszkedett egy-egy hordóhasú nőstény. Telve és elégedetten.
Lőttünk. A vér sugárba ömlött mikor megérkeztek a mészárosok. A sipítás nem csökkent, csak a golyók süvítése lett kevesebb és ritkább. Mellőlem lassan kirohant minden társam. Én hanyatt feküdtem, hogy belássam magam felett az eget., úgy lőttem mindenre ami mozog. A mészárosok hátasai tombolva marcangolták a tetemeket, legyen az emberé vagy szúnyogé. Láttam ahogy rajban repülnek felém. A mészárosok üvöltöttek én lőttem. Aztán egyszercsak ott állt felettem az egyik mészáros. Röhögve várta a szúnyogokat, akik le is csaptak ránk. Szétvetett lábai között feküdtem. Puskámból elfogyott a munició. Ő röhögve tépte ketté vagy csavarta ki a szúnyogokat. Mindkettőnket beterített a testnedvektől szenyezett vér.
Hatot ölt meg, mire vége lett a csatának, mire a megmaradt szúnyogok odébbálltak. Ő ott maradt felettem, aztán köpött egyet és lehajolt. Megnézett magának. És reszketttem a sokktól és összepisáltam magam félelmemben. Aztán egy szó nélkül ott hagyott és visszaszállt a hátasára és a többivel együtt elindult a csapatnyi auphe után.
-Jared kortyintott a kávéból.
-Halottam mikor egymásnak kiáltottak, onnan tudtam a nevét.Az Új Corbunzoriak nem engedtek gyerekeket harcolni. Elhoztak inkább cselédnek Shetterbe. Így kerültem Miss Fortimberhez, akinek özvegyi nyugdíját helyettesítették velem arra a hónapra.Olyan cselédeket képzett, akik többféle területen képesek egyidejűleg kiszolgálni gazdáikat. Mire úgy ahogy felépültem a sokkból majd a gyászból már kamaszodtam és már mindent tudtam az úri viselkedésről, az eszcájgok rendjéről és mindenfajta öltözékek rendeltetéséről.
Beállt a csend. jared letette a csészét.
-Onnan van a kutya is?
-Hieldruphi csata után került hozzá, ha jól tudom. De én ott Karahinál nem láttam vele kutyát. Azt sem nagyon hiszem, hogy képes lenne ilyesmire. Mi értelme lenne?
-Hm. Ő valóban feníszi?
-Nem tudom. Úgy beszél, úgy viselkedik, mint aki az. De nem tudok róla, hogy valaha elment volna Feníszbe. Valamiért annak idején az a feníszi nő idejött, és azt mondta rokona. Mi több, hogy a menye. de hogy valójában kije volt, én nem tudhatom. Minden esetre az ikreket becsülettel nevelte, és gondot és figyelmet fordított rá, hogy ne shatter hanem feníszi nevelést kapjanak. De, ha nem haragszol meg, Jared, ha te, aki Shatterben születtél is feníszinek nyílváníttattál egy kellemes délutánon, bárki lehet az, nem?
Jared elnevette magát.
-Mondjuk. Hát köszönöm...
-Sajnálom, hogy csak ennyit tudok. Mi izgatott fel ennyire?
-A vendégek reakciója.
-Emlékezteti őket valakire.
-Igen. Hm. Igen. Hát köszönöm.
Jared felállt és meghajolt kicsit a komornyik felé, aki sietve pattant fel.
-Jó éjt Jared.
-Jó éjt Vong úr.