2010. július 9., péntek

Vendégbejegyzés - Lora

...ha odaérünk, ha kitalálunk valami épkézláb megoldást, végrehajtjuk,
és ha visszatérünk, akár teljes jogú feníszi polgárok lehetünk. Ha...
Nemsokára útrakelünk, az úticélon kívül az égvilágon semmi sem biztos.
Irány kelet, a világseb, de akörül meg valahol ott az Armada, a
kalózbirodalom. Annyira hiányzik nekünk, mint a világvége: ki tudja
hány törvényenkívüli ellenünk, hátuk mögött a zabolázatlan lehetőségek
korlátlan erejével. És mi megyünk, a röptünkkel a változás jelét írni
az égre, - találgassak hányan fognak lőni ránk?

Most eszméltem, hogy egyedül én vagyok, aki szívesen elmenne innen.
Mindannyiunkat rabul ejtett Fenísz, amennyire idegen, majdnem annyira
otthonos is, a sohasem szűnő tengeri széllel és locsogó csatornáival.
A régi sikátorokra emelt sokemeletes házsoraival, a zsúfolt
lakónegyedekben egészen vidáman megférő furcsa lakóival. Akik a
bezártságukból nem fóbiát hoztak ki, hanem ünnepeket, rítusok
sokaságát, na meg sajátosan laza erkölcsöket, - "simuljunk össze, ha
már úgyis muszáj". Azt hiszem, kicsit irígylem is őket.
Fenísz pontos meghatározással: régről megőrzött, legújabbkori
mezőgazdasági és mágikus-technológiai nagyváros, röviden: kis darab
mesterséges éden. Ráadásul a többiek személyére, tudására, meg
munkájára lenne igény is. Mona kivirult, mióta megtarthatta a helyiek
által remekül fogadott bábelőadását, Kathleent alig látni - a
fürkésszel, Kaets-szel tűnik el félnapokra. Le merném fogadni, hogy a
mérnök és Pjotr már bámészkodott a hajóépítők és iparosok utcáiban,
keresve helyet a reménybeli műhelyének. Dante meg már fogalmazza
magában, milyen támadó stratégiákat is javasolna a védművek
tökéletesítése mellett. Ja, és csak hajnalonta tűnik fel a
vendégházban: ő a feníszi hölgyek egyik nagy kedvence.
Pedig indulunk napokon belül, a mostani feníszi vendégszeretet csak az
ismeretlenbe induló hajósoknak szól. Már látom, milyen arccal néznek
majd  vissza a többiek a városra, ami nemcsak az északi félteke
legdrágább, a Remény által védett gyöngyszeme, hanem nekik alighanem
otthon ígérete is.
Majd olyanokat mondok, mint  "Az ékszer, amely sohasem hagyja el a
bányát, nem is csiszolódik", aztán megpróbálok elugrani, mielőtt első
felindulásból nyakon vágnak.

8 megjegyzés:

  1. Nincs is a mesélőtöknek vízre épült zárt város mániája, mi? Feníszből Armadába? Ehh. Szóljatok rá, hogy találjon ki már végre valami eredetit....

    VálaszTörlés
  2. de jó ez (is)!!
    "a mostani feníszi vendégszeretet csak az
    ismeretlenbe induló hajósoknak szól." milyen igaz...

    Ami, nekem jó így ;)

    VálaszTörlés
  3. Visszajöttök, meglátjátok milyen az üdvözlés. "Találgassak hányan fognak lőni ránk?"

    VálaszTörlés
  4. Na de kedves mesélő, az utóbbi két mondat tartalmában tényleg összefügg?! :) Mert ha majd már innen is lőnek ránk, akkor... elvesztjük a maradék reményt.

    VálaszTörlés
  5. jaj dehogy, dehogy. Csak annyira tetszett ez a megszámoljam? Minek? -dolog. Csak kimaradt közülük a sortörés.
    Btw gondoltam rá, hogy megmutatom, milyen mikor váratlan/hívatlan/szeretetlen vendégeket tartanak. De mindig megdobtátok a partiszerencséteket, úgyhogy nem lett.

    VálaszTörlés
  6. Ha lesznek a Holdlányán túlélők, ugyan hová is vihetnénk őket, ha nem Feníszbe? Hiszen ez itt a démon- és veszélyeselem megőrző nyaralóbörtön. Úgyhogy meglátjuk, milyen is a váratlan/hívatlan/szeretetlen vendégség. Aztán, ha adtunk melléjük használati útmutatót, gyorsan távozunk, ne rajtunk verjék le a mérgüket a helyi erők. :)

    VálaszTörlés
  7. Élvezetes, míves leírás. Hatalmas, újságtartón kihajtott hetilapba való, irodalmi igényű karcolat :). Nagy örömmel olvasom. Mintha Aranyhoz, vagy Kosztolányihoz fogható valaki kommentálná az eseményeket.

    VálaszTörlés
  8. Ó, köszönet, igen jól esik, de ne túlozzunk! :) Inkább kérjük meg Kathleent, írjon tapasztalatairól! Ja, és már mindjárt hétfő!

    VálaszTörlés