Az utolsó úriember az északi féltekén

Olyan lassú volt az este, mintha nem is telne egyáltalán az idő. Ő belefeletkezett Lora kisasszony hajának hipnotizáló csavarodásaiba, a profiljának finom íveibe, a keze formájába és a körmei világos pikelyébe. Érezte benne az idegenséget és éppen annyira az őszinte, kissé zavart rajongást is. Nem engedte el magát teljesen sosem, csak ezeken a hosszú estéken, csak vele.
Az étterem hídjait kis sötétnarancs fénykarikák osztották fel és a hidak közti sás szeparálta intim zugokká. Lora nevetett és énekelt olyan hangulatokat és világokat idézve fel, amiről neki elképzelése sem volt addig. Lassan megfogta a kezét. Zavart kis mosollyal húzta magához, hogy leheletnyi kis csókot érinthessen ahhoz a finom kézhez.
A végtelen időben valamikor hazajutottak. A férfiruha domborulatai egész este mélyebb lélegzetvételre késztették ilyen izgalmakhoz nem szokott testét. Von Slatt élményházainak hölgyei primérek és egysíkuak voltak  Lora izgalmas, sejtelmes összetettsége mellett. És Litte kisasszony gyermeki ártatlanság is kimódolt udvariaskodásnak tűnt Lora kisasszony őszintesége mellett. Jared elámult önnön érzésein. Zavarba jött a felismeréstől, hogy bárhova elmegy ezzel a nővel, és kész teljes valóját az ő ismeretlen és lehetséges hogy megismerhetetlen céljainak alávetni. Vágyott a közelségére éjjel és nappal és vágyott megosztani vele minden sikerét és kudarcát, minden meglóduló elméletét és kibomló tervét. És még ennyél is jobban szerette volna megépíteni mindazt amit Lora kisasszony megálmodott, de megépíteni nem tudott.

A vendégház kényelmes ágya hajó volt, melyen beutazhatták lelkük mélységeit. Felfedezhette milyen íze van a kisasszony könyökhajlatának, milyen illata a fejbőrének a homloka felett és milyen a tarkóján. Milyen lágy a bőre  a melle mellett a hónaljánál, milyen finom pihékkel keretezett a köldöke és milyen gyönyörű érzés lassan kortyolni nedvéből a legnagyobb gyönyöre közepette. megtanulta használni a saját testét úgy, hogy messze hajózhassanak a tudatosság szigetétől, kiröpülve a Hold lányain túlra, ahogy érzése szerint magja lövellt minden alkalommal mikor a kisasszony volt oly kedves kényeztetni őt.
Ha csak felidézte a holdfénybe vont hófehér melleket, ahogy lágyan ringnak az ő közeledésének ütemére, vagy ha eszébe jutott csípője íve, vagy ahogy hátranéz a válla felett, miközben csodálatoslassúsággal és alapossággal lovagolja meg őt, olyan heves vágy fogta el, hogy félre kellett vonuljon lenyugodni kissé.
A gondolat, a lehetőség, hogy pár napig kettesben lesznek a Silkoth fedélzetén, hogy bezárkózhatnak az otthonosan kicsi hajóba szinte folytonos mosolygásra késztette Jaredet. Szerette volna szeretni a kisasszonyt a műszerfalnak támaszkodva és a csillagmintás acélpadló hűvösén is. Szerette volna az örömöt ezerszer visszatükröződni látni a fényesre csiszolt fémeken. Érezni magát vele egynek testi, szellemi és lelki értelemben is.