Relatív

-Van erre energiája?
-Erre kell a leginkább.
-Hálásak vagyunk.
-Kénytelenek vagytok.
Dante elmosolyodott.
-Mindig.
Marco atya bólogatott és a cipőjét nézte ahogy lelógatta a lábát a kabinbejárat felett ücsörögve.
-Kellemes itt. - nézett hunyorogva körbe.
-Az Ön izlésénak talán kevés a víz.
Az atya elnevette magát.
-Igen. De azt hiszem nektek is kevés.
-Amíg eper, narancs és friss pirog van bajunk nem lehet. - sorolta a hivatalos szemléletet nem túl meggyőzően Dante. - Örülök, hogy itt van és holnap is itt lesz.
Marco atya újra bólintott.
-Lépjen ezen túl, katona.
-Milyen angyalnak lenni?
-Milyen embernek lenni?
-Nehéz.
-Mindig?
-Nem. - vigyorgott Dante és a Kabbonnal és Kabbon illúziónőjével töltött délutánra gondolt.
-Akkor nem sok külömbség van.
-Nagyobb a szabadsága, nem?
Marco atza felvonta a szmöldökét és lesajnálóan szusszantott.
-Kezdjük előlről? Akarsz a papom lenni?
-Csak ennyi? Lehetnék angyal én is?
-Ezt nem én döntöm el. De hatalmadban áll most is a szabadság.
-Ó igen, egy kedves restarttal, ugye? Kathleennek tetszene, de én annyit toltam már ebb az életbe, hogy nagyon jólesne egy pár jutalomév.
Az atya teátrálisan megveregette Dante széles vállát.
-Nem eleget, fiam, még nem eleget.
-Oké. Akkor mesélhetne arról, milyen az alja a Világsebnek.
-Nehezen járható, de azért meg fogunk birkózni vele valahogy.
Dante kajánul felvonta a szemöldökét úgy, ahogy az atya szokta.
-FogUNK?
-Vizen lesztek.
-El sem tudom mondani milyen megnyugtató a közelsége...
Az atya leugrott Dante elé a kabinbejárathoz. Az amerikai majd' egy fejjel volt magasabb.
-Megnyugtassam? - termete megnőtt, kabátja szárnyai szétnyíltak mint szárnyak. - Azért vagyok itt mert én így döntöttem, és azért döntöttem így, mert tudtam, hogy az első homokozónál leülnek váratépíteni, és ezzel gyakorlatilag el is vesznek. Nem engedhetem hogy ennyi - hogy szokta mondani? Szopás? - ennyi szopás után simán elbukjanak.
Dante hátrahőkölt.
-Számokat szeretne Dante? A maga korában szerették a számokat. Legyen mondjuk 2%. Velem.
Dante mély levegőt vett, hogy riposztoljon, de az angyal megelőzte.
-Menjen és bassza meg Kabbont is, hátha akkor lehorgad kicsit a kedvük, és akkor már csak Monát és Pjotrot kell kivárni. - mondta kemén halk hangon majd visszaült a tetőre és tovább figyelte a narancsligeteket, mintha betörő vad rablóhordáktól tartana.