Hazaút

-Így?
-Így.
-Ez elég emberi megoldás.
-Az.
-Lelkesíthetted volna őket valami hatékonyabbra.
-Megtehettem volna, de nem kellett. Ez is megfelelő.
-Neked lesz feladatod hazasegíteni azt a sok nyomorultat aki ott kőröz esztán is a sziget felett.
-Nem az ilyenekért vagyunk itt, Nimohiel?
Az egykori keresztels lovag a nyílt tengeren találkozott a Reménnyel, míg a Kis Kedvencei aludtak a hosszú nap után a hánykolódó Platón.
-8 hét míg hazaérnek. Fogadd őket szépen. Megszenvedtek érte.
-Nem jöhetnek vissza.
-Már hogy ne jöhetnének! - A vizen élők honvágyának angyala megfeszítette magát a hatalmasság előtt. Nem volt benne félelem. - Mégis milyen Isten az aki nem viseli gondját a híveinek?
-Isten ránk bízta őket. A következő életükben nem kapnak ekkora feladatot, de te is tudod, hogy attól még nincsenek csendes életek ilyenkor már.
-Hagyd őket pár évre nyugton Feníszben. Tényleg kijár nekik.
-Meg kell velük értesd, hogy nem maradhatnak.
Az atya lehajolt és finoman billentett egyet a Platón, hogy az ne veszítsen a lendületéből.
-Hányan érkeztek? - kérdezte rosszat sejtve.
-Ketten.
-Mekkora a hiány?
-Többszáz.
-Bahh!
Nimohiel lassan halványodott a világosuló égen.
-Hazaviszem őket és letelepednek. Mind. Az angyalok kara meg bővül ahogy tud. Isten sem várhatja senkitől, hogy hite ellen cselekedjen.
-Te csak tartsd a köteleket, Marco.
Az atya elvigyorodott.
-Tudod, még mindig emlegetik a sütidet.
-Sütit?
-Még mindig a Bukott szó jön a szájukra a neved helyett, Nimohiel.
-Nincs szükségem rá, hogy pár időutazó mágusnak bizonygassam, hogy ki vagyok.
-Nagyon erősek. - A kaján mosoly nem bírt múlni az atya arcáról.
-A szélén állnak.
-Tehát?
-Ha hazahozod őket, mindet próbának vetem alá. Annyi esélyt adok neked, hogy a nyolc hét alatt felkíszítheted őket. Ha elbuknak mennek újászületni. Ha nem buknak el akkor leélhetik a természetadta életüket a város falai között.
-Rendben. - vigyorgott az egykori lovag. A nap közben felkelt és Nimohiel alakja szétolvadt a napsütésben. - Bukott. - mosolygott tovább a nap felé fordulva. - Emlékszem a nagy tüzekre amiket gyújtattál. Emlékszem a hangodra és a tekintetedre amikor még nem lágyitott meg a szeretet újra. Emlékszem a köpenyed ízére a bőrömön és emlékszem az utolsó órákra is veled. Tovább kellene már menned. Kinőtted ezt a világot.