Kronológia 32.

- Lora pár hét "szabadságot" vesz ki az emberlétből, nagyon megviselte a Baisttel és Jareddel párhuzamosan fenntartott kapcsolata
- megérkezés Fennisbe, Lora csatlakozik
- a San Marcón a Remény jön felénk és elvezet a Kertjébe, ahol már vár minket rajta kívül a Padre, a Csillag, a templomvárosok patrónusa, és a városkapitány. a Padre mint szószóló elmondja h forrón ajánlott elfogadni az új küldetéseket... beadjuk a derekunkat, még Pjotr sem anyázik hangosan.
- feladataink személy szerint alakulnak:
Jared és Dante: Fennis kirajzását segítik elő, egyrészt hajóépítéssel, másrészt területfoglalással - a határidő 15-20 év.
Lora: teszi amit jónak lát, ez nagy valószínűséggel Jared segítése lesz tervekkel (lásd hatszögletű lakóegységek) és az építésben. angyali feladatként a Pokolba levilágító emberi tettek vetületét kapja meg.
Anton: visszahelyezik kapitányi rangjába és természetesen Fennist fogja szolgálni
Kabbon és Uther: kereskedelmi kapcsolatokat épít ki Fennis számára és kialakítja a varázstárgy-piacot, amelyről a Gengris-holmikat megkísérlik kiszorítani.
Mona és Pjotr: krónikási feladatot kapnak, majd a kialakított történetek terjesztését a testvérvárosokban.
- a Padre elköszön tőlünk és a könnyes búcsú után magával viszi Kathleent.
- fon Amber úr háza, viszontlátás - Laurie és a katatón Neelo is itt van. Keatsből nemzeti hős lett, 'Davaj' népének egy életrevaló példánya a városban tartózkodik :)
- kapcsolati egyeztetések Lora-Jared, Mona-Pjotr, Mona-Laurie között.
- Lora utánamegy Neelo lelkének, aki rossz irányba tart a Pokol felé. fon Amber és Mona biztosítókötél, amíg Lora kihozza Neelot. a lány talán elkezd lassan magához térni.
- közös álom: vagyunk valahol, a Remény fénye süt le ránk messziről. Kathleen kitör közülünk és a Fény felé tör, miközben lefoszlik róla minden, csak egy fénymag marad. mindaz, ami belőle hátramarad, csillagporrá válik és ránk hullva növekedni segít minket.
- mindenki megkezdi a feladatok elvégzését. nincs hova kapkodni, az élet szép :)

Kronológia 31

- Mona Marco atyával beszélget Pokolról, Mennyországról, bűnről és büntetésről
- Lora elmondja a többieknek, h a gondolatok árnyékát el kellett zárni egy helyre, mert annyira sokan voltak és erősekké váltak, ennek a helynek a fala pedig hol erősebben, hol gyengébben kapcsolódik a mi világunkhoz
- a Baist visszahozatala az élők sorába egy hosszú, szomorú és gyötrelmes szertartás folyamán: a tisztátalan vér kiengedése közben mindenki megteszi a maga áldozathozatalát, felajánlását vagy ajándékát. a Baist meghal, majd a vérünkből új életre ébred.
- Mona Utherrel tölt néhány nedves délutánt, Pjotr kidobja.
- indulás tovább a Világseb mélyébe: egy 20. századi, az áramlatok által összesodort "szigetet" találunk, ami tulajdonképpen a Lora által mesélt helynek a kivetülése vagy az ezzel való összefonódás. rádöbbenünk, h visszakerültünk az időben, és a világsebet ennek a murénák által Mocsokszigetnek titulált valaminek és a technokraták befagyasztó mágiájának találkozása hozta létre. megcsináljuk a Távolszép Szigetet, azaz átlényegítjük-beépítjük egy valódi szigetté-szigetbe a mocskot, majd elsüllyesztjük. a hatás nem tökéletes, de megteszi. a mágia során kataklizmák történnek, minden tárgyunk megsemmisül, csak a járművünk és a puszta életünk marad meg.
- a Platón Fennisbe indulunk, mocskosan, pucéran, fáradtan, de élve. Pjotr visszafogadja Monát.
- rekvirálunk egy halászhajót.

Kedves mondataink

fennisi szokásokról:
pookah: - ...szerintem ez olyan alulról jövő kezdeményezés lehetett.
Ami: - Igen, olyan társadalmi kitüremkedés... a nadrágból.

"Isten szent légycsapója" (Ami) --> "nekem légycsapót adott kezembe az Úr" (Bride)

Dante csajozik.
Pjotr: - Van egy mondás a halakról.
Kathleen: - Puha kukacra harapnak a legjobban?

szellem hazaküldéséről:
Dante: - Valaha úgy csináltam, hogy jól elkiabáltam magam, hogy hova menjen, különben fecnikre tépem.
Kathleen: - Akkor te beszólsz neki, én meg elnézést kérek?
Ami: -... aztán következő életében nem tudják, miért sír annyit ez a csecsemő...

Dante: - Mona, jó a szaglásod, mióta megint bent a piercinged.
Mona: - Igen, érzem az új tetkóid szagát.
Dante: - Szagtetkó...

Lora: - menjetek már fürödni...
Mona (befejezi Lora mondatát): - ... már az is büdös, ahogy nevettek.

"A legmélyebb tisztelettel arra kérjük, hogy a Világsebbel kapcsolatos problémák megoldásának terhét hagyja ránk." (Kathleen)

Lora: - Á, az evezős hajó nem jó. Skorbutot kapnak a népek, meg beri-berit.
Mona: - Nem tudom, mi az a beri-beri.
Kathleen: - Bogyós gyümölcs!
Mona: - Akkor nem kapnak skorbutot, mert van beri-berijük.

Lora: - Legyünk láthatatlanok?
Mona: - Lehetnénk inkább halhatatlanok?

Ami (elrontja): A sókincsed alakul.
Csill: - Mintegy lepárlódik.

"Adjál Danténak egy hackelt kardot. Egy hackelt Marinát. Egy hackelt hekket!"

Lora: - ...így szól a legenda.
Mona: - Mármint úgy gondoltuk, hogy így történt. Mi találtuk ki.
Lora: - Hát, így születnek a legendák, nem?

Kabbon: - Arról mesélj, amit a gazdád adott neked.
Csill, még mindig Raul stílusában: - Há' honnan tudhassa azt egy npc?

"Amageddon Idillvállalat" (Ami)

"Délelőtt eper, délután narancs, este pirog. Áttérek a vérre, mint a Baist!" (Lora)

"Mindenki angyalként kezdi, csak van, aki tovább tanul." (Lora)

Armadai triptichon

Shatter triptichon

Hazaút

-Így?
-Így.
-Ez elég emberi megoldás.
-Az.
-Lelkesíthetted volna őket valami hatékonyabbra.
-Megtehettem volna, de nem kellett. Ez is megfelelő.
-Neked lesz feladatod hazasegíteni azt a sok nyomorultat aki ott kőröz esztán is a sziget felett.
-Nem az ilyenekért vagyunk itt, Nimohiel?
Az egykori keresztels lovag a nyílt tengeren találkozott a Reménnyel, míg a Kis Kedvencei aludtak a hosszú nap után a hánykolódó Platón.
-8 hét míg hazaérnek. Fogadd őket szépen. Megszenvedtek érte.
-Nem jöhetnek vissza.
-Már hogy ne jöhetnének! - A vizen élők honvágyának angyala megfeszítette magát a hatalmasság előtt. Nem volt benne félelem. - Mégis milyen Isten az aki nem viseli gondját a híveinek?
-Isten ránk bízta őket. A következő életükben nem kapnak ekkora feladatot, de te is tudod, hogy attól még nincsenek csendes életek ilyenkor már.
-Hagyd őket pár évre nyugton Feníszben. Tényleg kijár nekik.
-Meg kell velük értesd, hogy nem maradhatnak.
Az atya lehajolt és finoman billentett egyet a Platón, hogy az ne veszítsen a lendületéből.
-Hányan érkeztek? - kérdezte rosszat sejtve.
-Ketten.
-Mekkora a hiány?
-Többszáz.
-Bahh!
Nimohiel lassan halványodott a világosuló égen.
-Hazaviszem őket és letelepednek. Mind. Az angyalok kara meg bővül ahogy tud. Isten sem várhatja senkitől, hogy hite ellen cselekedjen.
-Te csak tartsd a köteleket, Marco.
Az atya elvigyorodott.
-Tudod, még mindig emlegetik a sütidet.
-Sütit?
-Még mindig a Bukott szó jön a szájukra a neved helyett, Nimohiel.
-Nincs szükségem rá, hogy pár időutazó mágusnak bizonygassam, hogy ki vagyok.
-Nagyon erősek. - A kaján mosoly nem bírt múlni az atya arcáról.
-A szélén állnak.
-Tehát?
-Ha hazahozod őket, mindet próbának vetem alá. Annyi esélyt adok neked, hogy a nyolc hét alatt felkíszítheted őket. Ha elbuknak mennek újászületni. Ha nem buknak el akkor leélhetik a természetadta életüket a város falai között.
-Rendben. - vigyorgott az egykori lovag. A nap közben felkelt és Nimohiel alakja szétolvadt a napsütésben. - Bukott. - mosolygott tovább a nap felé fordulva. - Emlékszem a nagy tüzekre amiket gyújtattál. Emlékszem a hangodra és a tekintetedre amikor még nem lágyitott meg a szeretet újra. Emlékszem a köpenyed ízére a bőrömön és emlékszem az utolsó órákra is veled. Tovább kellene már menned. Kinőtted ezt a világot.

Kronológia 30. + vendégbejegyzés - Mona

- Laurie és Mona búcsúja után elindulunk a Világsebbe.
- hajóút a Tükörtengeren: éneklés, mesemondás, sztorizgatás, képzelt cassata, Lora és az enyhén kapatos Jared beszélgetése, közben Kabbon is magához tér. Pjotr kívánságára (aki ki akarja magát fejezni, ám érzései szerint nem tudja) Monának szívhez szóló sorokat írnak a többiek. a Baist megkezdi táplálkozását.
- megérkezés a Világsebbe, első állomás: Fennis-szentély formájú építmény a vizen. Lora megvizsgálja, de semmi. egy gondola, benne valami orosz pasas, közben a háttérben fellőnek egy űrhajót... a Világseb működés közben.
- a Padre feltűnik és el sem megy többet a kabintetőről. ennek mind örülünk azt hiszem.
- próbálkozások: dácsa Balin, mely elúszik, szicíliai falu, szintén. Kabbon kézbe veszi az eseményeket, összehozunk egy weird realmet, eperrel-piroggal, narancsfákal, Kabbonnak szolgálólánnyal, házikóval, kerttel, patakkal és tóval... az atya a hajón "marad", a hajó a tó közepén helyezi magát kényelembe.
- 83 napos freak "nyaralás" veszi kezdetét.



(Jó ez a hely. Nem valóságos, persze. A "hol" egy ideje már nem nagyon érdekel. Tömöm magamba az illúzióepret kilószám (nem rosszabb ez sem semmivel, mint a Remény sütije) és együtt vagyok azokkal, akiket szeretek. Ők nem illúziók, és ebben áll a lényeg. Nem is élvezik mondjuk olyan feneketlenül ezt a freak nyaralást, mint én... Lora már az első két nap óta szinte toporzékol türelmetlenségében, mondjuk ő ilyen. Kathleen-en látom még, hogy nagyon menne. Persze ő meg annyira udvarias, hogy nem említi. Viseld még el egy kicsit, nővérkém, kérlek. Neked ott lesz aztán az egész örökkévalóság, ne sajnáld tőlem ezt a pár hetet együtt veled - veletek. Azután úgy is meghalunk mind. Nincsenek illúzióim.
Látom Marco atya szemében is a türelmetlen villanást, hogyne látnám. Soha senki tekintetét nem fürkésztem annyit, mint az övét, azt gondolom értem is valamennyire. Azt mondja az a villanás: "Mit tökölnek annyit, Mona? Feladatuk van." De szavakkal nem mond semmit, és engedi hogy hozzásimuljak - és én hálás vagyok ezért. Beszélgetünk. Cleoról, Romeoról. (Igyekszem nem vágyni rájuk annyira, hogy megidézzem őket.) A néhai Velencéről, Szicíliáról, a commedia dell'artéról... csupa elmúlt, esetleg csipcsup témáról, úgy beszélgetünk, ahogy mindig is szerettem volna vele, csak sosem volt rá idő. Hiába az a nyolcvanhétezer, ha én nem érzem magam többnek huszonnégynél, ráadásul csak az utolsó egy év volt az, amikor elkezdtem élvezni is a dolgot. Megyünk majd, atyám. Nem vagyok dezertőr, sem rossz katona... hiszen tudja. A feladataimat elvégzem mindig. Csak még egy kicsit hadd maradjak így... csak egy kicsit.)

Relatív

-Van erre energiája?
-Erre kell a leginkább.
-Hálásak vagyunk.
-Kénytelenek vagytok.
Dante elmosolyodott.
-Mindig.
Marco atya bólogatott és a cipőjét nézte ahogy lelógatta a lábát a kabinbejárat felett ücsörögve.
-Kellemes itt. - nézett hunyorogva körbe.
-Az Ön izlésénak talán kevés a víz.
Az atya elnevette magát.
-Igen. De azt hiszem nektek is kevés.
-Amíg eper, narancs és friss pirog van bajunk nem lehet. - sorolta a hivatalos szemléletet nem túl meggyőzően Dante. - Örülök, hogy itt van és holnap is itt lesz.
Marco atya újra bólintott.
-Lépjen ezen túl, katona.
-Milyen angyalnak lenni?
-Milyen embernek lenni?
-Nehéz.
-Mindig?
-Nem. - vigyorgott Dante és a Kabbonnal és Kabbon illúziónőjével töltött délutánra gondolt.
-Akkor nem sok külömbség van.
-Nagyobb a szabadsága, nem?
Marco atza felvonta a szmöldökét és lesajnálóan szusszantott.
-Kezdjük előlről? Akarsz a papom lenni?
-Csak ennyi? Lehetnék angyal én is?
-Ezt nem én döntöm el. De hatalmadban áll most is a szabadság.
-Ó igen, egy kedves restarttal, ugye? Kathleennek tetszene, de én annyit toltam már ebb az életbe, hogy nagyon jólesne egy pár jutalomév.
Az atya teátrálisan megveregette Dante széles vállát.
-Nem eleget, fiam, még nem eleget.
-Oké. Akkor mesélhetne arról, milyen az alja a Világsebnek.
-Nehezen járható, de azért meg fogunk birkózni vele valahogy.
Dante kajánul felvonta a szemöldökét úgy, ahogy az atya szokta.
-FogUNK?
-Vizen lesztek.
-El sem tudom mondani milyen megnyugtató a közelsége...
Az atya leugrott Dante elé a kabinbejárathoz. Az amerikai majd' egy fejjel volt magasabb.
-Megnyugtassam? - termete megnőtt, kabátja szárnyai szétnyíltak mint szárnyak. - Azért vagyok itt mert én így döntöttem, és azért döntöttem így, mert tudtam, hogy az első homokozónál leülnek váratépíteni, és ezzel gyakorlatilag el is vesznek. Nem engedhetem hogy ennyi - hogy szokta mondani? Szopás? - ennyi szopás után simán elbukjanak.
Dante hátrahőkölt.
-Számokat szeretne Dante? A maga korában szerették a számokat. Legyen mondjuk 2%. Velem.
Dante mély levegőt vett, hogy riposztoljon, de az angyal megelőzte.
-Menjen és bassza meg Kabbont is, hátha akkor lehorgad kicsit a kedvük, és akkor már csak Monát és Pjotrot kell kivárni. - mondta kemén halk hangon majd visszaült a tetőre és tovább figyelte a narancsligeteket, mintha betörő vad rablóhordáktól tartana.

Vendégbejegyzés - Lora

Dante mellettem áll és felszabadultan röhög rajtam, Uther vigyorogva
ajánlotta fel, hogy segít. Én meg fát vágok, komótos eltökéltséggel és
rettentő ügyetlenül. Vetek rájuk egy kihívó pillantást, - tisztára,
mint a reklám-macák a szerszámkatalógusban - aztán visszatérek a
narancsfához. Ami ugyan illúzió, de azért nehéz kidönteni. Pláne, hogy
még sose volt a kezemben ilyen izé, fejsze... vagy balta esetleg
szekerce - sose tudtam mi a különbség ezek között.
Persze hogy vigyorognak, még nem sejtik, mire próbálom őket rábeszélni
hamarosan. Meg persze a többieket is, mert mindenkinek részt kell
vennie benne. Könyékig legalább, de jobb, ha szemgolyóig belemerülnek.
És persze fontos, hogy kicsit fájjon is. Jól van, fiúk még nevessetek
kicsit...

Nincs is szebb, mint meggyőzni adeptusokat és mestereket, hogy
celebráljunk együtt valami komoly, véres-törődős, keményvonalas
rituális mágiát. Azoknak fogom beadni, akik már csettintésre
varázsolnak. Az akarat mestereinek, hehehe... de bele fognak menni, ha
megértik hogy fontos, hogy a mindannyiunké legyen a dolog. Hogy
emlékezetes maradjon minden ízében, el ne felejtsék soha többet - ha
sikerül, ha nem. Sikerülni is fog, ha mindenki eléggé elhiszi: ezért
lesz a szertartás.

Valaha, a követőimnek adtam ötleteket hogyan is rajongjanak értem.
Bizarr rítusokat találtam ki szórakozásból - én legalábbis viccesnek
tartottam őket... Ó, máig érzem azt a füstös ízt... emlékszem azokra
az időkre... Meg azokra is, még sokkal élesebben, mikor megkaptam az
előbbiekért a büntetésemet. Odalent.
No, de ez a rituálé más lesz. Van itt, aki erővel megtolja  és van,
aki formázza majd. Mintát is adunk köré. Nem muszáj ám a pentagramma,
csak van akinek az a kedves amit már egyszer kitalált valaki. Aki
őszintén remélte, hogy a sokszögek bejönnek a paralényeknek. Pedig
azoknak nem kell, csak az akarat, no meg az energia. Minél több
energia... De engem aztán nem fog  zavarni, ha most ilyesmit rajzol
valaki, csak szívből tegye.
Huhh, kemény a favágók élete... még jó, hogy nem valami komoly törzset
kell csapkodnom.

A helyszínt is kinéztem. Ki-tű-nő azt kell, hogy mondjam: rögtön a
tavacska partján, szemben a hajóval. A Padréval. A valóság legszélén
de még a házi gyártmányú kis álomvilágunkon belül. A lehető
legközelebbi fákat vágom ki, de így is többször le fogok izzadni mire
kupacba rakom az ügyetlenül hasogatott darabokat.
Kész, heh. Az egyik fa kidőlt. A tenyeremen sok bőr már nincsen, de
még egyet legalább felaprítok, mert tüzet muszáj rakni, - több kis
tüzet valami tetszetős mintában. Tűz, az aztán feltétlenül kell egy
rendes rituáléhoz.

Hajnali ima

Szinte mindenki aludt. Dante az Inocenti hangszerkészítő művek fantasztikus basszusgitárján pöttyögött és halkan énekelte a dalt, valahonnan a huszadik század végéről. Úgy érezte ennél jobb imát sehol sem találhatna Feníszhez, a Patrónushoz vagy akár magához istenhez.

It's not the red of the dying sun
The morning sheets' surprising stain
It's not the red of which we bleed
The red of cabernet savignon
A world of ruin all in vain

It's not that red
It's not that red
It's not that red

It's not as golden as Zeus's famous shower
It's doesn't, not at all, come from above
It's in the open but it doesn't get stolen

It's not that gold

It's not as golden as memory
Or the age of the same name

It's not that gold
It's not that gold
It's not that gold
It's not gold at all

I wish that would be our color
I wish this would be our color
I wish this would be our color
Our color, I wish