2011. július 2., szombat

naplók - Kabbon Mortel

... Csak hogy ne aggódjon, ha erre jár, Khem úr, minden a tervek szerint halad. Ereszkedő kabinunkat hamar befogta a Shemarian névre újrakeresztelt csodálatos eleganciájú ékhajó. Mi pedig olyan vigyorgással ültünk eközben, bevallom, mint két gyerek és a dadus. Aretha sötét ívű száját nem hagyta el mosoly. Rosszallóan csóválta a fejét miközben a karmok befogtak minket. Kicsit ugyan manőverezgettünk előtte, csak, hogy ne legyen olyan átlátszó a művelet. 

Na nem tartott sokáig sem az ő örömük, se a mi vigyorgásunk, - hogy az ég szakadna rájuk szegecses léghajóival. Trebisch úr a megfelelő reakcióidővel cselekszik. Magam sem értem miért lepődök meg újra és újra, mikor harcolni látom, ezt az előd-gépet. A mozgását még a hegpáncélosok sem tudták kiszámítani, hogyan is vehetné fel a harcot vele egy kis létszámú léghajón utazó katona? Aretha persze meglapult az ajtónyílásban és onnan lőtte ki precízen, mesterlövészhez méltón a jeles zsoldosokat.

Persze nem dicső rögtön tizennégy sebesülttel és hat halottal nyitni, de egy ilyen csoda hajóért egy kalóz ennyit boldogan áldoz. Sikerült az hajóbefogást követő elvezetésünkkor olyan jól esnem a kis vaslépcső mellé, hogy nem akadályoztam a szabad mozgásban, és mégis elég jól kiláttam, hogy Arethának aládolgozhassak a lövöldöző fiúk ellen.

Nos mint látható nem leptük meg őket, ahogy ők sem minket. Átjutni a hosszú hajó farától a fejéig ez esetben sem volt könyebb, mint végigkúszni egy gengrisz murénán. A falakba épített zsilipelő rendszer nagyon hatékonyan kezeli a felgyűlő nehézségeket. lehet az tűz, vagy rebellis katonáktól, esetleg behatoló ellentől veszélyeztetetett működés, a rekeszesen zárható test segít ezeket a helyzeteket kezelni. Nagyon hasznos volt magunkon megtapasztalni ennek a működési mechanizmusát. Aretha édes, rezzenetlen fejjel lőtte végig magát a könnyű hajótesten. A Roset-féle nemesacél hajótestről a golyók visszapattantak így rendezve pokoli flippermeneteket egy egy rekeszben. Sajnos a csinos koblerfa lambériába pedig úgy ékelődtek be mint a szivacsba. 

A sebesültekkel nem bíbelődtünk sokat.Gondos ájultra koppantottuk és motozásuk után behúztuk őket egy raktárrekeszbe. Aretha jó feníszi módjára nem fukarkodott a mágiával sem, miközben a mennyezeten futva is akár, de mindenféle lehetetlen helyzetből lőtte a döbbent katonákat. Trebisch úr nem kevésbé látványosan, a véletlenek uraként természetellenesen fordulva és kiszámíthatatlan mozdulatokkal került közelebb a döbbenettől lőni is elfelejtő katonákhoz. Végülis - a gengris csókolja őket szájon - magam is ledermednék ha valaki így kezdene szembefutni a puskámmal. Szerencsére a jó oldalon állok, úgy hogy legyen elég ennyi a véresebb részből. A hajó felénél már eléggé elfáradtunk. A rekeszek olyan mód felnyitása, hogy azokban kár ne essék - hiszen a hajóért jöttünk, nem kívánunk kárt tenni benne - elég fárasztó és időigényes műveletnek bizonyult. De legalább szegecsről szegecsre kiismertük a gépet. Végül persze eljutottunk a vezérfedélzetre is, ahol addigra már nagyon vártak minket. Trebisch hidegvére nagyon nagy szolgálatot tett, de még így is sikerült hangot adnuk a csalódottságunknak, hogy Zedan Twillart, nem sikerül személyesen találkozzunk. Minden esetre kis erődemonstráció után elzártuk a tiszteket is. Aretha szemét azóta is a csapaton tartja. Úgy vélem kinézett magának egy legényt közülük. Furcsák ezek a feníszi nők. Trebisch úr nem különösebben a fogára való. Velem ugyan egyszer hajlandó volt összedörgölni a bőrét, de azóta hűvösebb mint valaha. Most meg kiszemelte itt ezt a tisztecskét, aki térdremegést kapott a tudattól, hogy egy feníszi viharhajó-kapitánynő áll előtte, aki ráadásul itt mint mesterlövész és robbantómester van jelen.

Szívemnek mindig kedves az a pillanat, az a tekintet, az a fény a szemekben ami akkor csillan fel, mikor a mindenkori foglyok, legyünk bár vizen vagy levegőben, megértik, hogy senki nem kívánja halálukat, hacsak nem fordulnak ellenünk.

Katonának lenni egy armadai vagy feníszi mellett igazán semmi, hogy a Szátyár rohassza beléjük azt a sok drága ételt amit felzabálnak két bevetés között. Semmi máshoz nem értenek. Mindig is mondtam Uthernak, hogy mennyivel komolyabb népség az armadai kalóz, vagy egy feníszi siheder, aki amúgy kereskedő, halász és fegyvermester is, hajózási tudományáról nem is beszélve, mind amellett, hogy kellő idomítás után persze harcolni is tud.

Itt állunk most, Zedan Twillart - hulljon a húsa mélyre a Tükör tenger alá - kedves hajóján és próbáljuk kitalálni, hogy kell egy ilyen monstrumot elvezetni.


2 megjegyzés:

  1. nyihihi ez szenzációs, ahogy keveredik a vaskos káromkodás az elegáns stílussal, amit külön Jarednek tart fenn! :D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó volt írni is. Kezdem újra érezni őkat, a'szem.

    VálaszTörlés